Aki még nem tudná, bár lassan már mindenki tudja akinek tudnia kell. Lassan az 4,5. hónapban vagyunk. Már azt is biztosan tudjuk, hogy lány. Tuti biztosan és nem csak találgatunk az UH alapján.

Eredetileg, egy UH felvétellel akartam felütni a posztot, de lássuk be, a kicsajnak lesz elég gondja az életben, ne az legyen az első, hogy az internetről kelljen eltüntetnie a meztelen felvételeit. Pont elég neki, hogy Én vagyok azt apja. :P :)

Az utolsó mondat, kérésre (nem piszokságnak készült) eltávolítva. :P

avagy nem minden meteor ami fénylik

  2010. február 29.-én lecsapott ránk a világűr. Miránk, vagy miránk is, ez még nem tisztázott. Ide jött a világegyetem ebbe a lángoktól ölelt kicsiny országba. Látták is sokan, Én magam sajnos lemaradtam a fényjelenségről és az állítólag hallható robbanás sem ébresztett fel. (Jaja, kivételesen aludtam. Már ilyen korán.) Látták viszont éppen elegen ahhoz, hogy elhiggyem valóban megtörtént és nem masszhalucináció, vagy UFO pánik volt. Amiért viszont tollat, pontosabban klaviatúrát ragadtam, az az érdekesség, hogy bár a pórnép jelentős része megfigyelte és/vagy dokumentálta a nem mindennapi eseményt, nemúgy az erre szakosodott szerveink. Muhahaha! :) Idevágó Zindex cikk

  Nem észlelte tehát a cuccost sem a brév katonaságunk, sem a meteurológiai szolgálatunk. Eleddig nem jelentkezett továbbá egyetlen hazai csillagászati társaság, vagy országos szintű intézmény sem. Ami igazán vicces szerintem. Jellemző gyönyörű kis hazánkra, hogy egy remekül megfigyelhető égi jelenségről a hivatalos (és országunk védelmét, tudományos előrrehaladását ellátó) szakszolgálatok részéről szart sem vettek észre. Mostanában eltöltöttem némi időt a Konteó blogon, ezért szinte azonnal meg is fogalmazódott bennem több összeesküvés-elmélet is. Mert bár ezek komplett hülyeségek, mégis szivesebben hiszek abban, hogy konspiráció áll a dolog hátterében, mint, hogy a légierőnk olyan egyszerű (mint egy dobókocka), hogy lemaradt az eseményről. Ami persze felveti azt a remek lehetőséget, hogy egy ránk dobott/kilőtt atombombát is már csak akkor észlelnének, ha a körvonalaink ráfényképeződtek a fortyogó aszfaltra.

Szóval az konspirációs elméleteim:

(Figyelem, a következőkben a fent említett blog erős befolyása miatt, a konspirációs teóriákra jellemző szóhasználat és mondatszerkesztés hangozhat el. Ezért az adott blog szerkesztőjének hálás vagyok, viszont a továbbiak megtekintését csak 18 éven felülieknek engedélyezem. :P Bármely hasonlóság tehát, a Konteó blog tartalmához, egyáltalán nem a véletlen műve és a plagizálás, valamint a teljes elhülyülés jogát fenntartom magamnak.)

1.) Az ország felé száguldó meteort valójában már napokkal ezelőtt észlelték a magyar kutatók, viszont a pánik elkerülése végett nem hozták ezt a nagyközönség tudomására. Ott vannak a srácok tehát a szeren, nem is kicsit, mink vagyunk sötétek, mint egy vakablak.

2.) A NASA már hónapokkal ezelőtt tudott a föld felé száguldó tárgyról, pár napig tartó kalkulációval azt is sikerült bemérniük, hogy Mo. fölött fog elzúgni x ezer méter magasan és így azonnal figyelmeztették is a magyar hatóságokat, de kérték, hogy ne szóljanak a népnek nehogy pánik legyen, viszont készüljenek fel az interplanetáris tárgy fogadására. Ott vannak tehát a srácok a szeren, sőt a Men In Black-el is puszipajtások!

3.) A választások közeledtével, az országunkat megfigyelő ufók számára eggyértelművé vált, hogy nincs egyetlen épkézláb induló sem a palettán. Mivel attól tartottak, hogy az elcseszett választásokat követő politikai vállság és a zavargások eszkalálódhatnak és a környező országokra átterjedvén globális katasztrófába hajszolják a földet (nem hihető? első világháború kitörése, rémlik még? Szarajevó? merénylet?), ezért közbe akartak avatkozni, azonban egy elöl, hátul, fölül és alul is halogén ködfényszóróval közlekedő jó magyar gépjármű megzavarta az UFO söfőrt, így az égi-közlekedési balesetet szenvedett és hatalmas féknyomot (a felvillanás) hagyva maga mögött átszáguldott az országon a világ megmentésére érkező idegenekkel együtt.

4.) Az ufók voltak, de nem megmenteni akartak, hanem támadni, viszont amikor az országunk fölé értek, annyira szánalmas volt a látvány, hogy megsajnálták eme kicsiny sárgolyót és kövér gázt adva távoztak. (ez okozta a fényjelenséget)

5.) A Szlovákok voltak. Egy ballisztikus rakétát kilőve próbálták megsemmisíteni az országunkat, amely a fejletlen technológia következtében a, még a levegőben felrobbant; b, visszafordult az indítóállvány felé. Szlovákia tehát megessmisült, csak még a hivatalos szervek nem tudnak róla.

6.) Egy időutazó volt az időhajójában, aki figyelmeztetni akarta a magyar közvéleményt, hogy nehogy véletlenül az MSZPre FIDESZre Jobbikra LMPre Stbre (a kívánt rész aláhúzandó) szavazzanak, mert akkor nem csak, hogy rossz lesz, de valójában felborul a Tér-Idő kontinum és megsemmisül a világegyetem. Mivel viszont egy magyar gyártmányú időjárművel érkezett vissza és kátyúba hajtott, Ő semmisült meg látványos fényjelenségek közepette, még mielőtt figyelmeztetni tudott volna minket, hogy kire NE szavazzunk. A világ vége közel van tehát és csak egy hajszálon múlik, hogy eljövend-e!

  Hát nagyjából ez lenne a lényeg. Ezen teóriák bármelyike és egyike sem lehet igaz. Egy dolog tény csupán, hogy tegnap valami nagyot villanva elhúzott a fejünk felett és talán még fel is robbant, ezt a semmivel össze nem téveszthető jelenséget viszont Én átaludtam, a "magyar véderővel" egyetemben.

Szerintetek mi történt? Felvette valaki videóra az eseményt, hogy megcsodálhassam a villanást?!

Update: Találtam már videót is róla, így egyszerűbb lesz találgatni. 

...

   Asszem volt már ilyen bejegyzés, csak akkor -kérésre- töröltem. De, egyrészt mert mostanában sok hasonszőrű blogokat olvasok, másrészt, mert bár szeretném, de nem tudom kitörölni magamból ezt a tetves, mocsadék Bipoláris Személyiségzavart, hát nem szarok többé rá. Nem rejtőzködöm többé, aki ismer az már úgyis tudja, aki meg, annak meg nem fáj amúgy sem.

   Nemsokára fel is dobálom a linkblogba az idevágó cuccost. Meg talán lesz link -nem is egy- a témáról, na nem azért mert attól jobban érzem majd magam és nem is azért, mert sajnáltatni akarom a hülye fejemet. De elegem van belőle, hogy játszom itt a normálist, miközben kurvára beteg vagyok. Ja, tudom van ennél sokkal rosszabb is, van rák, meg minden szarság a vilgában, de engem egyenlőre ez foglalkoztat, mint hogy kb. minden napomat ez tölti ki. Azért nem szándékozom mániásdepressziósblogt csinálni a Politoxiból. Már csak azért sem, mert akaratomon kívül eleddig is túl sok csúszott már ebböl, meg aztán van már ilyesmi, mi a francnak ismételnék?

   Sokat törtem a fejem azon, hogy milyen zenével üssem fel ezt az amúgy sem lájtos témát, de végül arra jutottam, hogy bár sokan nem tudják, nem hiszik, nem látják, de azért még szerintem ez a szám a bipolárisok indulója. Nem fogom senki kedvéért lefordítani, de természetesen a zseniális zenei megjelenése mellett én főleg a szövegre koncentrálnék.

(Ok, még most is három szám között vacilálok, de mivel asszem a többiek már voltak, most Freddy Bá' jön. Aztán, majd írásonként lefejebb beszúrom a többieket is. Már, ha lesz idege valakinek végighallgatni őket. :P)

Szóval: 

Tudom régen jelentkeztem és ennek meg is van az oka. Tunnili, hogy az összes tetves számítógép a lakásban, - hogyan, s miért, ez most nem lényeges - beadta a kulcsot.

Légyen az bár asztali (alatti) powergép, vadász új notebook, vagy laptoproncs megdöglött mind egy szálig. Ez nem is lenne olyan komoly gond, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az életem mitegy felét ilyen technológiai zsákutcák széjjel, majd összeszerelésével töltöttem, de ehhez azért kell még a tapasztalaton kívül némi, nos, némi más is.

Beszívtam hát a nagy, durva cumit, tövig...

Igazából mostanra sikerült összeeszkábálnom egy, az asztalon "nyilt" formában működő, igazzy barebone PC-t. Legalább annyi systemmel, hogy írni jelentkezni tudjak. Szóval, ha még valakit egyáltalán érint, hát itt vagyok, csak kényszerhallgatásra voltam kárhoztatva.

Na, nem mintha most repülne ez a csodamasina, mint az olajozott istennyila (greease lighting). A gépelés után, kb. mindössze egy perc tellik el, mire a betük megjelennek a monitoron, így vagy pontosan, de kurva lassan, vagy hibásan fog megjelenni ez a cikk. Odaseneki.

Lenne ám, mit mesélnem, de enyenlőre csak apró morzsákat csepegtetek (ki, az a hülye, aki morzsákat csepegtet?!?). Szóval leszen ma poszt kettő, ez a jelentkezős, meg másik, mert azt is akarom, de ígérek még a jövő hétre jelentkezést, főleg, ha sikerül ezt a roncsot begyömöszkölnöm végre a csigaházába.

Ennyit, visszatérő nyitógondoltatnak. :P

Kicsim, hívd már fel légyszíves a nagyapót, hogy szembe megy a forgalommal az autópályán. Te, a Katiék voltak szombaton? Jajj, édeském és finom volt a rántotthús?

 Ez a telefonbeszélgetés is elhangozhatott volna, a vasárnap ladájával az M5-ösön szembe száguldó tata felesége és a veje között, de nem hangzott. Így a papa belecsukódott egy autószállító kamionba és azóta is azon morfondírozik a pokolban (hová, máshová kerülhetne egy ilyen szerencsétlen hülye?), hogy mi a franc is volt azon a nagy, piros táblán, ami olyan fehér csíkkal át volt húzva és egy csomó volt belőle az úton. Kecskemét-Dél vagy az még odébb van, esetleg télálóburgonya(sic!) eladó?

 Lehet, na nem, biztos, hogy morbid vagyok, de milyen lennék egy ilyen hír olvasása után? Letört? Á dehogy, inkább örülök, hogy egy jó masszív kamion ment vele szemben és nem, teszemazt, éppen mi ketten. Mert hát volt rá némi esély, hogy akár mi is arra járunk ma. Akkor most nem csak a hülyetata gondolkodna a másvilágon, hanem én is azon, hogy megkeresem a pokolban és tökön-tarkón ruggdalom. Szóval, jó, hogy nem ölt meg mást csak saját magát. Ezért vagyok morbid tehát, mert örülök. Lemorzsolódott az öreg. Kiszelektálódott.

 Maradt azonban még sajnos sok hasonló az utakon. Fel is fortyantam azonnal, hogy akkor mostantól 60 év felett, max. járókeretet vagy kerekesszatyrot lehessen vezetni, de persze hiába puffogok ezen, mert változás az úgysem lesz. Oké, könnyen beszélek, mert nem értem még el túl magas kort, de azért józan ésszel is belátható lenne, vagy ha az már nem maradt (me, látszik, hogy nem, bazz), akkor legalább a család szólhatna egyik-másik ilyen öreg vidómékörnek (aka: widowmaker, özvegycsináló), hogy: "Bazzeg papa, a rotációs kapával is le tetszett tarolni még a szomszéd Józsi veteményesit is. Nehogymá beűjjön, abba a kib.szakadt ladába. Me, belesenderedik, ozt összetöri magát is, meg a másikat is, tata! Öreg maga, má ehhe!"

 Jól hangzik persze, hogy a nagyapó, már akkor autót vezetett, amikor én még kósza gondolat sem voltam, de neki meg már csak kósza gondolatai vannak, akkor is, amikor arra a kúrva útra kellene figyelnie. Nap, mint nap egy csomó ilyen öngyilkosmerénylő öreg szaladgál az utakon. Vagy olyan lassan mennek, hogy az okoz közlekedési veszélyhelyzetet, vagy csak simán, komótosan áttolják magukat a piroson, mert vagy fel sem tűnt, hogy váltott a lámpa, vagy gondolta mit villog az, nem is jön senki simán átférek. De talán a legveszélyesebb, aki ezekhez még agresszív is. Nyomja neki, hogy majd szét szakad a rohadt wartburg alatta és:

- vagy nem enged be a sávjába, nehogy már a fiatal kis köcsög elém jöjjön (ez ilyenkor abszolúte nem forgalmi kérdés, csakis, szigorúan önérzeti probléma, lehet látni az arcán, hogy milyen torz pofával bámul át a kocsimba),

- vagy Ő jön át az én sávomba úgy, hogy lazán rámhúzza a kormányt, gondolván simán elfér, esetleg, majd elhúz a kis köcsög az útból (esetleg totál észre sem vett, hiszen, ha nem a pofámba bámul, akkor mereven néz maga elé és kifehéredő ujjaival, görcsösen szorongatja a kormányt, mintha az a havi nyugdíjboríték lenne, vagy egy kurva rúd szalámi),

- vagy netán fel sem tűnik neki, hogy rajta kívül még mások is vannak az úton, se jobbkezes utca, se jelzőlámpa, se egyirányú utca, se semmilyen útjelzés, tábla, felfestés, betonfal, semmi nem állja útját, mert Ő tör előrre a szocializmus fényes sugárútján!

 Ezek így hihetetlennek és viccesnek tűnhetnek, akik azonban még rajtam kívül vezetnek, azok pontosan ismerik, az ilyen kalapos bácsi prototipusokat. Létező, még élő és az utakon randalírozó archetípusok ezek. Nem, nem állítom, hogy mindenki aki öreg hülye és nem tud vezetni. Tudom, hogy minden korosztályban akadnak idióták, korra, nemre, bőrszínre és vallási felekezetre való tekintet nélkül. De, szerintem legalábbis, komolyan megvénülve vezetni legalább akkora bűn, mint ittasan, netán kábítószeres befolyásoltság alatt. Nem jó már a látás, a hallás, hosszúra nyúlik a reflexidő, csökken a térlátás, fáj az izület és egyébként is kevés a nyugdíj. Van tehát legalább annyi, ha nem több, a vezetést komolyan befolyásoló tényező, mint a fentebb említett más tudatállapotok esetében. Az autóvezetés veszélyes üzem, Budapesten meg pláne (hopp, ki is felejtettem valamit, a gyógyszereket, na akkor gyorsan: a legtöbb motyóval amúgy sem lehetne vezetni, de lássuk be öreg korra megszaporodnak a tabletták az éjjeliszekrényen, ezek meg tovább súlyosbítják, az amúgy is fennálló szimptómákat) kurva veszélyes üzem.

 Még így, életem teljében, tisztán, jó szemekkel és relfexekkel is komoly kihívás néha, hogy élve végigjussak a városon, vagy azon az ominózus, gyakorta megtett, Bp.-E5 vagy M5-Kecskemét-E44 viszonylaton. Nem vagyok egy sumáher, nem tartom magam sem kiemelkedően rossz, sem különösen jó sofőrnek, mégis sokszor örülök, hogy élve hazaértünk és gyakran mások sokat ügyködnek azért, hogy ne sikerüljön ez a küldetés. Lehet, hogy aki már leélt nyolcvan-kilencven évet, az szarik rá, hogy mikor hal meg egy frontális ütközésben, de én még élni szeretnék a drága kis családommal egyetemben.

 Olyan jó lenne tehát, ha aki már túl öreg a vezetéshez, az megmaradna a rotakapánál, vagy ha annyira hiányzik az aszfalt, akkor kérje meg a dédunokáját, hogy engedje oda a számítológéphez, ozt játszon nídforszpíd siftet rogyásig, mert ott súlyadót és kötelezőt sem köll fizetni így több marad a nyugdíj, nem is beszélve arról, hogy ha a játékban jön szembe a kamion, akkor nem hal bele a papa és még újra is próbálhatja, hogy talán a következő körben már feltűnjön az a nagy, piros tábla, fehérrel áthúzva. Ami kurvára a behajtani tilos!

 Itt van ám az új KRESZ és a hülyéket még mindig nem zárták ki a közúti közlekedésből. Kíváncsi lennék egyébként, hogy az autósok hány százaléka vette a fáradságot és olvasta el a szabálymódosításokat? Persze a java azt gondolja, hogy a téma eleddig sem volt nagy ördöngősség, hát majd zsigerből kitalálja az új táblákat és ráérez a szabályokra. Naja, Én azért vettem a bátorságot és megnéztem - ha nem is teljes mélységében, minden egyes kis gépelési hiba javítására kitérve - a fontosabb újdonságokat. Készült egy hasznos Index cikk is a témában, de persze az sem tér ki, minden egyes változásra, inkább csak a bringás részrekre élezett. Szóval gyanítom, hogy a többség már megint csak akkor fogja elővenni a KRESZ könyvet, ha már rajta áll a kocsival egy bringáson, vagy motoroson. Az igazán furcsa az, hogy egy ilyen jelentős szabályrendszer módosításakor nem teszik valamely módon kötelezővé, vagy legalább a társadalom gépesített részére egyszerűen hozzáférhetővé (vagy inkább miért nem tolják a képünkbe?), a megváltozott jogszabályokat.

 Két dolog van ugyanis. A megjelenésétől számítva érvényes és a nem ismerete nem mentesít a felelősségre vonás alól. Mégis az amúgy tejbetök sofőröktől várja el az ország vezetése, hogy majd felelősségteljesen utánnajár a dolognak. Tudom magam ellen is beszélek, hiszen, ha kötelezővé tennék, akkor azért biza szinte biztosan fizetni is kéne, viszont talán ez a módszer lenne a legbiztosabb arra, hogy tudjuk az emberek igenis tisztában vannak azzal, hogy ezentúl az egyirányú utcában szemből, szabályosan, is érkezhet bringás szaktárs és nem ér elgázolni. Tehát itt nem valamiféle adónem változásról van szó, ami pénzügyileg érinthet ugyan, de azért nem halálos. Hanem igenis egy, az életet is befolyásolni képes szabályhalmazzal. Ilyesztő tehát, hogy a jónépre van bízva a bemagolása.

 Oké, mondjuk, hogy én sem akarok minden egyes hülye kis kiegészítő tábla módosításakor kiegészítő KRESZ vizsgát tenni. De lenne erre többféle megoldás is. Pl. csak a jelentős változások esetében kellene (naja, ki dönti el, hogy jelentős-e? a kormány. pénz van benne? akkor minden kis szar jelentős leszen, mert jő a bevétel és az kánaán), esetleg végre gondolkodni is kéne és nem csak kappkodni és akkor csak évente, vagy nagyobb időintervallumokban számolva kéne, mintegy csomagonként, az emberek torkán letuszkolni az új szabályokat, így csökkentve a kiadásaikat és növelve a hatékonyságot.

 Jóvan, felébredek, tudom Magyarországon vagyunk. Akkor legyen a kettes ablak tisztelt Vágó Úr! Nincs kötelező vizsga, de minden gépjárműtulajdonos kézhezkapja - mert a postacímünk amúgy is megvan ugyebár -a KRESZ módosításait, hogy átrághassa magát rajta és ne keljen sk. utánnanézni, keresgélni, nincsinternetemre hivatkozni, majd a rendőrre hülyén nézni, hogy miért vagyunk megbüntetve, hiszen ilyen szürke-sárga biz-basz tábla igazából nincsen is! Persze már erre is ismerem a választ: Drága! Ki fizeti ezt ki? Hát mi vazzeg, úgyis mindent mi fizetünk nem? Mégis mennyivel hasznosabb lenne ilyen brossúrákkal telemókolni a postaládákat, a választási igéretek, metróépítési mellébeszélések és egyéb random hazugságok helyett? Így is a paksaméták jó része a kukában landolna, de lefogadom, hogy legalább az autósok fele örülne neki és arról is meg vagyok győződve, hogy igenis szignifikáns értéket jelenthetne ez akár a baleseti statisztikákban (meg, talán egy-két emberéletet is).

 Módszer, meg szvsz igény az lenne rá, csak akarat nincs. Persze van közlöny, meg internet, meg autósélet, de mi van ott, ahol ezek nincsenek? Ott a továbbiakban is letarolják majd a motorosokat és kurvára szemben mennek az autópályákon.

Tudom, egyrészt még nem haltam meg, másrész kezdek nyálas lenni, de még mindig gitár hős vagyok és végiglapoztam a múltat és kiket találtam ott? A Rock Isteneit. Bevallom hánytam a Betles-től, kinevettem Jimmi-t, Curt-öt mondjuk pont szerettem, de ez semmit nem emel a renomémon, viszont rájöttem, hogy ŐK, apám, aztán ászok voltak. Én senki vagyok, de ŐK tudták, tekerték, húzták, tépték, játszottak a gitáron. Időrendi sorrendben, hogy senkit ne bántsak meg:

A nyomukba sem érek, de gondolkoztam rajta, hogy az ilyen emberek miért nem találkoznak? Mert kibaszottul, halottak. Okés, Sir Paul, még nem, de Curt, Jimmi és John, kurvára halott. Pedig esküszöm velük megértettem volna magam. Ők kurvára értettek volna. De mind halott. Ha van pokol, vagy van valami másik élet, adja a teremtő, hogy találkozzak a Balkezes Istenekkel!

avagy Fuckin' New Yeahhhhh

Túl értelmes vagyok hogy meghaljak és túl hülye vagyok, hogy éljek!

Brothas' and Sistaz'!

Woooooott!!!!!

avagy hogyan találkoztam Tom Morello-val.

 Na, kezdjük az elején. Kari van, vagy mifasz. Már régóta pörögtem a Guitar Hero-ra, most végre a kezeim közé kaparintottam. Aki ismer tudja, hogy nem vagyok egy muzikális fajta. Na nem mintha nem szeretném a jó zenét, de a füleim, mint Pinnokiónak fából vannak bazz. :(

 Persze ettöl én még vígan énekelek és zenélek, ki hogy bírja. :) Szóval nem voltak nagy elvárásaim a játékkal kapcsolatban. A minimum az volt, hogy én jól elszórakozzak vele a szomszédok már kevésbé mozgattak. Itt jegyezném meg egyébként, hogy volt egy csúnya prekoncepcióm (jaja, ilyen ideg szavakat is tudok ám, úgy kerestem meg a szótárban) az egész cumóval kapcsolatban, mégpedig, hogy: miért is kell nekem noném senki rockerek zenéjére törni az ujjaim, amikor itt van egy csomó - naja, még a magamfajta félhülye rokker - számára is hallgatható zenebona. Amiket persze nagyon szívesen legitároznák(nék) a fullbrutál Gibson Explorer műanyag gitáromon. De, az igazság az, hogy már az első nye-nye-nye szám után kezdtem kapisgálni, hogy miért is nem Jimmy, Cross Town Traffic-jával kezdtünk. Mert esélyem sem lenne. Mert a játék olyan botfülű hülyéknek készült, mint én. Ugyan a használható 5 gomb közül még csak hárommal (plusz pengető) kell megküzdenünk, de akkor is komoly kihívást jelent elprüntyögni egy dalt, úgy hozzávetőlegesen 60+ százalékra. Szóval miután realizáltam, hogy nem vagyok egy Van Halen (amit persze tudtam eddig is, de most tudatosult a pici agyamban igazából), elkezdtem lépésről-lépésre haladni az idegennek tetsző dallamok között.

A büdös kurva életbe, két teljes bekezdésem elveszett! Síííííííííííííííp, aki ezt a szutyok editort írta.

 Kivagyok. Nem emlékszem, hogy pontosan mit is írtam, pedig nem volt rossz. Nos, valahol ott tarthattam, hogy: Bár a zenéléshez nem, de az íráshoz értek annyira, hogy tudom lassan vissza kéne kanyarodnom a témához, hogy valaha is befejezhessem ezt a cikket és ne legyen egy végtelenül -az agyamból kicsordogáló - gondolatfolyam belőle. Tehát vígan tekergetem a műanyag-gitárom, amikor is jön Tom Morello és kihív egy viadalra. Á, eszembe jutott, hogy megemlítettem volna, hogy közben zenét hallgatok és ezért vagyok ennyire elveszve a betűk között, de ez már nem is aktuális. A francba is...

 Elsőre nem is ismertem fel ki Ő, csak jött egy arc Unite-os bézbólsapiban és olyan tipikusan hülye, fordított gitárfogással. Aztán eljött végre az idő, amire vártam és felcsendült végre egy ismerős dallam, a Bulls on Parade. Hehe. Nos, még úgy is, hogy mondhatni majdnem kívülről tudom a számot -ha a gitárt nem is, de a szöveget azt hiszem- véres volt a küzdelem és mit szépítsem, csúnyán alulmaradtam. Aztán megint. És újra, meg újra. Ugyan megtehettem volna, hogy egy sima kattintással továbblépek, de hát pont most? Végre valami, amit ismerek, mitöbb szeretek és simán továbbugorjak?

 Küzdöttem hát. Ülve. Ülve és bevadulva. Állva. Állva és bedurvulva (már persze amennyire a hajnali időpont és a smallJezus megszületésének ünneplése engedte). De vesztettem. Átszaladtam hát gyorsan és benyomtam a gépet. Jutyúb-RATM. Hubazz! Már a kilencvenes évek derekán is tudtam jól, hogy ez a zene bizony jó. Akkor -bevallom töredelmesen- főleg a szövege fogott meg. Na, de most már más szemmel tekintettem rá. Más fülekkel sasoltam. Nem is láttam mást, mint Morello mester vadul tekergődző ujjait. Tudtam én már akkor, hogy jól játszik a fazon. Megvolt, az a tipikus gitárnyikorgatás, amit művel. Na, de már más szemmel néztem. Valójában nagy, kikerekedett szemekkel és kezdtem felismerni azt a triviumot, ami eddig -gyakorlatilag- évtizedeken át a szemem elött lebegett, nevezetesen, hogy Tomiboy egy mocskos nagy gitárzseni.

 Keresés. Hallgatás. Keresés. Fejrázás. Nem, nem, semmi kétség. Iszonyatosan a tud a fickó. Így, hogy jórészt, csak az ujjait és a technikáját figyeltem -na nem mintha azt gondoltam volna, hogy valaha is utánna játszom ezt a Gibsonomon- egyre biztosabb voltam abban, hogy elsiklottam ama egyszerű tény fölött, hogy: valójában a RATM nem is a PC (Politically Correct) szövegivel, hanem az iszonyat zúzós gitárszólóival fogott meg. Kezdtem is magam úgy érezni, mint az egyszeri emós, aki mostantól, csupán lázadásosdiból gitárfenomán lesz. Persze azzal a néhány apró különbséggel, hogy a tetves életben soha nem vennék fel fekete-fehér kockás cipellőt és nem vágyom egy hugyúti-vesetájéki fertőzésre amiatt, hogy télen, mínusz húszban letolt gatyával mászkálok, mint aki beszart. (ráadásul az a gatya is szűk, de akkor meg, hogy a mákban lehet nagy rájuk?) Szóval elöntött kéremszépen a nagy, meleg respect Tomifiúval szemben.

 Most éppen olyan akarok elnni, mint Ő és bár hajnali fasztudjamivan, már pépesre hallgattam a fülem és a csövön fellelhető T.M. számokat. Vigyorgok, mint a jóllakott óvodás, mert végre a helyére kerültek a dolgok. Én szar vagyok -amit eddig is tudtam- Morello meg kurva jó, hát persze, hogy lenyomott zenészcsatában a Guitar Heroes-ban basszamegakutya! :)

 A kedvem azonban töretlen, mert egyrészt találtam egy új barátot, másrészt tudom, hogy holnap, frissen lenyomomúgyisamocsadékot! Grrrrrrrrrr. Rockendroll!!! 

 Sok zene-bona fennt van tőle a csövön -nocsak, ki gondolta volna?-, de mégis ezt linkelen ide, mert nekem itt az jön át, hogy nem egy magátol elszállt szupersztár, hanem egy egészen normális emberi lény, attól az aparóságtól eltekintve, hogy piszkosul jól gitározik. Arról nem is beszélve, hogy milyen felemelő élmény volt ellene harcolni, már azért is becsülöm, hogy a tudását egy ilyen játékhoz adta.

 Illetve, erről a videóról (na meg a társairól), aki ért is a gitárhoz és nem olyan műanyagcowboy, mint én, az el is lesheti, a háótút. (hogy, hogyan kell csinálni, aztat) Aztán még az sem kizárt, hogy ha véletlenül sikerül 100%-ra telejítenem a vele folytatott riffküzdelmet és egészen véletlenül ezt meg is örökítem, akkor találkozunk még vele itt a Politoxin és láthatto majd engem is hülyén dobolni a lábbammal, meg persze a báuwwá, csiki, bááuwwáuwwá, csiki-csiki, báuwwá, csiki báuwwáuwwá... :)

 Jajj, meg nehogymár pont a címadó dalt hagyjam ki. :P

Bulls On Parade - RATM