Sohasem értettem, hogy miért van az, hogy a filmekben a szereplők csak bedobnak egy bogyót, lenyelik, jobb esetben szétrágják és már jön is a flash. Legyen az bármi. Bedobják, elrágcsálják, reccs és már flessel is, ez átverés. Nincs az a bogyó, kapszula, kis bisz-basz ami ilyen…
Márpedig nincs áram, mert hogy keletkezett egy komoly rövidzárlat a lakásban.
Amíg ez a helyzet nem rendeződik, addig új poszt sem nagyon lesz, mert a lapi is csak egy gusztustalan lengőkábel segítségével tud úgy-ahogy üzemelni. Arra az egy cuccedlire, pedig annyi minden van…
Volt az a randa felütés, de úgy döntöttem, hogy kicsi tompítok az élén. Szóval, megy itt nagyjából a TV, a laptop, a két lámpa, meg a telefontöltők, meg a jó Úristen tudja még hogy mi. Mindez persze egy konnentorról (szakmabeliek kedvéért, dugaljrról). Nem is lenne ezzel semmi…
Hosszú évek tapasztalata, illetve megfigyeléseim alapján azt kell mondanom, hogy egy magára valamit is adó Bipolarista (ez egy új szó, most alkottam, már mozgalom lettünk) élete pontosan olyan, mint az évszázad viharában a hatalmas, nyílt óceánon hánykolódó magányos…
Dopamine, Serotonine, Noradrenaline...
Ha tombolnak, akkor jó, akkor ott vagy a szeren. Akkor semmi sem gátol, akkor király/királynő vagy.
Tesztoszteron, vasopressin...
Ettől érzed igazán embernek, férfinak magad.
Na, persze ha kiürülnek akkor jönnek a kérdések, hogy:
"Jaj, miért…
Ide tartozik, persze nem feltétlenül szerves része a dolognak, csak egy kivirágzott felismerés, hogy bár messze nem szándékosan és nem is bitorolva a nagyrabecsült címet, viszont egyre inkább feltűnt, hogy ez itt kéremszépen masszív Gonzo újságírás.
Persze sem nem vagyok annyira…
Megfigyeltem mostanában, hogy egyre terjed az a felfogás, drága kis hazánkban, hogy értelmiséginek lenni jó. Mintha senki nem akarna "építő" munkát végezni. Értelmiséginek lenni menő és azt jelenti, hogy sok pénzt keresünk. Lehet azért tört rám ez az ambivalens érzés, mert…
"És senki nem fogja tudni, hová lettek azok a kis bigyók, meg az a fura kis izé... raf... raffiakötőállvány, amihez ... elveszíti a barátja kalapácsát és a fiatal nem fogja tudni, hogy hol vannak... már azok a dolgok, amiket…
avagy: itt vagyok újra, kapaszkodj a bugyidba
Sokáig gondolkodtam rajta, hogy milyen poszttal is térjek vissza. Mert, hát annyi minden történt az utolsó -nem, nem a múltkori napirövid, hanem úgy 2011 óta-, hogy nem nagyon tudom hol kéne felvenni a fonalat. Aztán rájöttem, hogy…
