Mintha a világ egy sebesen forgó, képekkel teleragasztott kerék lenne. Középen világít az élet szikrája és ha benézek a kis lyukakon át, akkor láthatom, ahogy elsuhannak az évek, emberek, arcok. Én sem vagyok más, csak egyszerűen leestem a kerékről. Valahogyan lepattantam…
Nincsenek vágyak csak kérdések,nincsenek álmok csak érzések,nincs ébredés csak álom,s a feledés nem jön, hiába várom.Elmentél és én fájlalom,de nem maradt más csak a fájdalom.
Valamikor 2000-ben írtam, nem is olyan rossz:Ez jöttennyi kelettennyi jutottez maradt felírtam néhány szavat felírtam néhány szóban benne van e kis mottóban sok lényeg de talán kevésérteni kell ennyi az egészitt esik itt sütnem…
Gusztustalan idő van, nem valami jó.Nyüszít bennem a depresszió.Valami masszív kéne, hogy mélyre lenyomd.Egy dal szól halkan, One step beyond.Van sztepp bijond.
