I've been standing on the edge of the roof looking down
I've been looking at the people that are gathering around
I've been here for an hour or maybe even more
just looking at the people that I've never seen before
stupid little faces are all I can see
those silly little suckers are all laughing at me
no wills cheap thrills you're puppets to the master
your only satisfaction is my lonely disaster
you learned how to creep and you learned how to crawl
but you never really learned anything at all
when I was a boy everything was just fine
I learned how to talk and how to walk in line
I had to learn the rules that build our society
but I could never understand it didn't mean shit to me
everybody always told me I was out of my mind
but I never did kiss anybodys behind
I'm a lot older and I guess I should know
but I'm standing on the roof just watching the show
standing on the edge and my step belongs to me
and I'm telling you all I won't miss what I see
one foot over theres no time to turn around
both feet are over and I'm heading for the ground
I'm flying in the air and I can feel the cool breeze
the people on the pavement have gone into a freeze
no space no time it's like walking on the moon
my heart is still beating but It won't be soon
I can hear myself scream when I hit the street
I can't feel a thing from my head to my feet
I told you I would do it and I didn't even cry
I feel more alive dead then when I was alive
Egy ideje állok a tetőn és nézek lefelé,
nézem a sok arcot, ahogy mozog mindenfelé.
Itt dekkolok egy órája, vagy még több ideje,
nézem a népet kiket nem láttam még sohase.
Kis, hülye köcsögök vannak mindenfelé,
azok a férgek néznek és röhögnek fölfelé.
Bábok vagytok mind a nagy játékos kezében,
élvezzétek csak az én szomorú szenvedésem.
Megtanultátok hogy kell a földön csúszni, mászni,
de soha nem tanultatok meg egyenes gerincel állni.
Mikor kölyök voltam, még rendben volt minden,
megtanultam, hogyan szóljak és járjak rendben.
Belémverték mi építi fel a rendszert,
de rájöttem, hogy szart sem jelent nekem.
Mindenki mondta, hogy elment az agyam,
de legalább nem hagytam megbaszni magam.
Már öregebb vagyok jobban kéne értenem,
mégis a tetőn állok és nézem mi van odalenn.
A peremen állok, nincsen már kintebb,
megmondom a frankót látni fogok mindent.
Egy lábam már kint nincs visszaút,
két lábam kint zuhanok, vár az út.
Száguldok érzem hogy nő a sebesség,
az emberekben odalenn meghül a vér.
Se tér se idő mintha a holdon járnék,
a szívem még ver, de már nem sokáig.
Saját sikolyom hallom mikor az útra zuhanok,
nem érzek már semmit totál lezsibbadok.
Mondtam, hogy megteszem és nem is féltem,
most holtan jobban érzem, hogy valaha éltem.
Műford by Skulo 2011.01.18. about 5:10-7:00
Kritikákat szívesen fogadok, de ha nem építő, akkor visszaütök. :P
Este van, este van: kiki nyugalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is - bogarászni restel -
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.
...
Hosszú még ez a vers, nem idézném be végig, akinek van esze, az vagy tudja, vagy elolvassa. Azonban már gyermekkoromban, (ja, volt nekem is, nem az UFO-k hoztak és nem is a pokolból jöttem) amikor tanultuk ezt a verset mindig felmerült bennem egy kérdés:
Ki a faszom az a Kiki? És miért olyan kurva nyugodt???
Uffh: A.J. Családi Kör, bocsi ez lemaradt...mondjuk akinek ez nincs meg és még Magyar is hozzá, az, khm...
Tudom ez most a babás dolgok után egy kicsit erős lesz, úgyhogy aki nem múlt még el, az ne olvasson, meg különben se internetezzen, meg tévézzen, nem főleg ne éljen! Az élet mocskos és csúnya, cenzúrázni kéne már. Bazzeg!
Ezt a számot nagy szeretettel küldeném a Cenzori Hivatalnak Nemzeti Magyar Hírközlési Hatóságnak, de főleg Szalai Annamáriának. (ééérted: Marika-Barika, muhahaha...)
- Belga - 1-2-3
és, hagy idézzek is neki, ha már "megszólítottam" a címben, egy-két kedves strófát, hogyaszongya: "Nyeljél gecit, vagy négy-öt decit!"
Az ici-pici Dóri nagyon nyafka volt,
mivel az ici-pici Dóri, már nagyon fáradt volt.
Ő az ici-pici Dóri és nagyon szépséges,
s, mert Ő az ici-pici Dóri ez nem is kétséges.
Az ici-pici Dóri szuper nyafi volt, mikor
az ici-pici Dóri már nagyon éhes volt.
Az ici-pici Dóri, nagyon aranyos, mikor
az ici-pici Dóri gagyog és kuncog.
Az ici-pici Dóri talpa nagyon puha,
talán mert rajta van ez a kis rózsaszín ruha.
Az ici-pici Dóri csak akkor boldog, ha
a feje felett forognak a bolond bohócok.
Az ici-pici Dóri mesének vége, mert
az ici-pici Dóri, nagyon sok féle.
Apa ezért zárja az ici-pici dalt, mert
az ici-pici Dóri, itt rugdal és kapar.
Ne zajongj!
Ne zörögj!
Ne keltsd fel!
Ne ringasd!
Ne keltsd fel!
Ne ringasd!
Ne kényeztesd el!
Ne ébreszd fel!
Ne beszélj hangosan!
Ne beszélj egyáltalán!
Ne maradj csöndben beszélj hozzá!
Ne tedd le!
Ne vedd fel!
...
4
Na, drágáim! Csak, hogy legyen itt valami, meg hogy ne hallucinálják már azt páran, hogy végre nagynehezen elhaláloztam magam. Írandok ide valamit. Sok-sok oka van annak, hogy abbahagytam a blogot. Még az is lehet, hogy nem örökre tettem. Pedig lenne ám miröl írni, csak sem erőm, sem kedvem, sem időm nincs már rá. Meg is mondom mingyár, hogy miért nincs időm mostanában. Persze nem csak ez az oka, valahogy elfogyott a kedvem a blogoláshoz. Fura, mert pont a végén kezdett egyre több állandó olvasóm lenni, de tudjátok (láthattátok, olvashattátok), hogy egyre gyengébb minőséget produkáltam és már nem akartam tovább szenvedni, sem tovább nyúzni titeket.
Itt rohadok most bennt egyedül az irodában és már egy jó fél órája fura zajokat hallok, de ezt eddig betudtam a szokásos paranoiás képzelgéseim egyikének, erre kiderül, hogy kivételesen nem is én vagyok a bolond, mer egy elcseszett nagy darázs verdesi magát az armatúra (angol fegyveresek vidám kirándulása) belselyében. Full para, plussz néha akkorát csattan, hogy rendesen megijeszt.
Szóval, hogy miért. Nos, ahogy azt már valahol a Babapower poszt környékén megpedzegettem, született egy gyönyörűszépséges kislányom! :) Bezony és hát amióta Ő megvan nem sok időm marad másra. Meg nem is annyira akarok egyébként másra időt szakítani. Bár az elmúlt napokban már a kialvatlansággal kapcsolatban is merültek fel bajok. Dórika (merthogy így hívják a babát) születése és az első két hónapban a cseperedése egyébként önmagában is megért volna egy külön blogot, csakhogy ahhoz a napnak még kb. plusz tíz órából kéne állnia. Na, persze, ha 34 órából állna egy nap, akkor viszont hárommal több etetés-büfiztetés-nyűglődés kombó is jelentkezne autómatikusan úgyhogy végeredményben nem nyernék én semmit sem.
De mindegy is, mert baba van ez a lényeg, a blog meg vagy lesz még vagy nem, mindenesetre az archívumot nem törlöm, szóval visszaolvasni azt szabad.
Rossznak lenni mindenkinek!
S.
Kaptok babás képet, hogy örüljetek:
Na, nem azért számolok vissza, mintha ez bármit is számítana, vagy visszafordítható lenne. De úgy döntöttem, hogy 5 napig még olvasható az arhívum és minden egyéb szar itt.
Igazából mivel a kutya nem olvassa, Én pedig nem írom -mifasznak írnám ha nem olvassák?- úgy döntöttem, hogy:
Mint azt sokan tudják nem szeretek "kötelezőből" írni. Ezt a szokásomat -sokakkal egyetemben- még az általános suliban alakítottam ki. Ott magas szinten megutáltatták velem az írást és főleg a kötelező írást. Szóval utálatos dolognak tartom, nem is lennék jó újságíró. :P Most mégis kivételt teszek. Megkért ugyanis egy kedves barátom, (talán nem fog haragudni a jelzőért) Zizi, hogy ugyan írjak már egy pár sort, a számomra szintén kedves -jaja, egyre kevésbé tagadom és egyre jobban tetszik, ahogy megismertelek benneteket- Kortársak zenekar legújabban megjelent produkciójáról. A Depeche Mode (akiket egyébként szintén a kedvenceim közé sorolok, de azt hiszem, ezt már át kellett, hogy jöjjön) Photographic című számát dolgozták át egy kicsit és kapott Zizi rendezésében egy új, modernebb videóklippet. Összehasonlítási alapnak megnéztem az eredeti videót és annyira '80-as évek, hogy majdnem megkerestem (a már kinőtt) hawaii ingemet. :)
Mostanában amúgy is agyonhallgattam őket, pedig nem csak a Kortársak, de a Dandelion Team (azaz, a khm, forgatócsoport :) ) sem tétlenkedett. Sikeres és kevésbé sikeres videók hagyták már el a boszorkánykonyhát a legutóbbi Karmenes posztom óta. Tessék megkeresni őket a neten, bár az sem kizárt, hogy megemberelem magam és írok pár sort a közelmúlt ilyen irányultságú törtéseiről is. Bevezetésnek legyen ennyi elég. Most következzen a véresszájú kritika, ahogy ígértem Zizi! :)
Akkor előbb a klipp. Lássuk, hogy mit is fikázok. :P
Naszóval, az elején 0:25-1:00-ig simán hányingert kapok a váltásoktól. Sokáig azt hittem, hogy azért úszik be ilyen rondán a kép, mert esetleg a KZK oldal, vagy a tecső, esetleg az saját trágya számítógépem befolyásolja a minőséget. De miután több helyen is megnéztem a dolgot, azt kell mondanom, hogy a hiba nem az Én készülékemben van. Az az interlaced átmenet hányingerkeltő és ezen nem azt értem, hogy ronda, hanem kajak behányok tőle, ha nézem. A bevezető fél perc egyébként kellemesen telik, Zsolt színpadias mozdulatai és jó értelemben vett hülyesége jó felütés. Aztán jön a tömény villogó és véleményem szerint túleffektezett rész. Értem én, hogy a verse pörgős és modern és életteli akar lenni, csak az nem jön nekem át, hogy akkor miért vámpírok és miért a nagy fekete-fehérség? Jójó, tudom, dark room, bright light, de nem fuckin' flashin' room, vagyde!? Ez az egész egyébként koncepció. Én tudom, de nekem akkor sem jön be. Meg lehet érte kövezni, de nem. A kontrasztos díszlet okés, a darkos ruha okés, a villogtatás viszont fáj, nekem az agyam kihullik tőle. Ezután a refrén és a szóló egészen felüdítő, mert pár jópofa bevágáson kívül -amik egyébként szépen összhangban vannak a kiállássokkal- nincs igazán szemfájdító dolog és egészen nézhetővé válik a klipp. Jó, nem az a kimondott állókép, de szerintem meg sem közelíti az első rész borzalmait, így a folyamatos jojózás után egy kicsit pihenhet az agy. Következik az esős-hintőporos kiállás, ami számomra a videó csúcspontja. -persze a narratívában is az- Nálam mint zeneileg, mint képileg ez a rész a kedvenc. A végén a szív pedig egyáltalán nem gáz, nekem abszolúte bejön. Az a kis piros kellemesen feldobja a percekig szinte csak fekete fehérben vibráló képernyőt és ütős, meglepő lezárása a témának.
Mindehhez, hozzátartozik, hogy ez természetesen nem csak a rendező műve és éppen ezért nem is csak az Ő sara. Jóban-rosszban mellette állt a Dandelion Team is a forgatás alatt (erős zárójelek között megjegyezném, kicsit még én is). Szerethető, vagy hibáztatható még a klippért Tuzson Gergő, operatőr és azt hiszem társrendező (óóó, nem akarok én hitvitát nyitni, csak nekem úgy teccett) is. Tevékenyen részt vett benne azt gondolom az egész zenekar. Ne gondoljuk tehát, hogy akár a dicsőség, akár a bukás egy embert terhelne.
Oké, Zizi megkapta a magáét, a végén még kicsit ki is mostam :) most lássuk a zenét. A Kortársak zenekar megmaradt és az így megújult zenekar tagjai nem kezdők ezen a téren, szóval bevallom nem is vártam tőlük szar melót. Nos, nem csalódtam bennük, mert nem is kaptam azt. Ez az átdolgozás kéremszépen rendes iparosmunka (milyen hülye szó, ugye?). Háry Peti szintialáfestése, szűrői, a gitárok és minden egyéb kellemes, pörgős és főleg modern, aki nem hiszi az keresse meg az eredeti számot és időutazzon, hasonlítgasson nyugodtan. Sok átdolgozást, mixet, illetve ezeknek csúfolt cuccot hallottam már. Általában simán porig alázzák az eredeti számot (messze nem jó értelemben véve) és csak a készítők ismerik fel azt, vagy már ők sem. Ez pedig még a jobbik eset. Ugyanis a legtöbb ilyen remake simán borzalom, azt hiszem ebben egyet is értünk (akivel nem, az jöhet sikítani). A Kortársak féle Photographic pedig elkerülte ezt a csúnya véget, már az én szerény véleményem szerint. A zene rendben van, na. Más, mint az eredeti, de egy feldolgozásnak másnak is kell lennie, mégis megmaradt benne minden, ami ahhoz kell, hogy tudjuk miről is van szó. Egyébként a két szám egymás utáni meghallgatása óta azon tűnődöm, hogy kinek a hangja tetszik jobban Dave-é, vagy a Zsolté. Talán nem haragszik meg rám, ha azt mondom, azért Dave jobban nyomja az angolt. De, hogy kinek az előadásában tetszik jobban ez a szám, azt még nem tisztáztam magammal.
Velem vitatkozni lehet, bár nem illdomos, muahaha. :)
Kb. ez az a pár szó, amit így kötelezőből össze tudtam hordani a klippről. Megmaradt bennem az a rossz érzés, hogy nagyon lehúztam a videót, de aki megnézi annak talán annyi simán átjön azért, hogy még ez is messze felülemelkedik a mai szar magyar kínálaton, jelzem a Kortársak összes új klipjével együtt. Lerántottam tehát, de nem a lealázás volt a cél. Sokkal inkább egy olyan építő kritika, ami egy "belsős" szájából talán nem is hangzik annyira fájdalmasan. :)
