Mint azt sokan tudják nem szeretek "kötelezőből" írni. Ezt a szokásomat -sokakkal egyetemben- még az általános suliban alakítottam ki. Ott magas szinten megutáltatták velem az írást és főleg a kötelező írást. Szóval utálatos dolognak tartom, nem is lennék jó újságíró. :P Most mégis kivételt teszek. Megkért ugyanis egy kedves barátom, (talán nem fog haragudni a jelzőért) Zizi, hogy ugyan írjak már egy pár sort, a számomra szintén kedves -jaja, egyre kevésbé tagadom és egyre jobban tetszik, ahogy megismertelek benneteket- Kortársak zenekar legújabban megjelent produkciójáról. A Depeche Mode (akiket egyébként szintén a kedvenceim közé sorolok, de azt hiszem, ezt már át kellett, hogy jöjjön) Photographic című számát dolgozták át egy kicsit és kapott Zizi rendezésében egy új, modernebb videóklippet. Összehasonlítási alapnak megnéztem az eredeti videót és annyira '80-as évek, hogy majdnem megkerestem (a már kinőtt) hawaii ingemet. :)
Mostanában amúgy is agyonhallgattam őket, pedig nem csak a Kortársak, de a Dandelion Team (azaz, a khm, forgatócsoport :) ) sem tétlenkedett. Sikeres és kevésbé sikeres videók hagyták már el a boszorkánykonyhát a legutóbbi Karmenes posztom óta. Tessék megkeresni őket a neten, bár az sem kizárt, hogy megemberelem magam és írok pár sort a közelmúlt ilyen irányultságú törtéseiről is. Bevezetésnek legyen ennyi elég. Most következzen a véresszájú kritika, ahogy ígértem Zizi! :)
Akkor előbb a klipp. Lássuk, hogy mit is fikázok. :P
Naszóval, az elején 0:25-1:00-ig simán hányingert kapok a váltásoktól. Sokáig azt hittem, hogy azért úszik be ilyen rondán a kép, mert esetleg a KZK oldal, vagy a tecső, esetleg az saját trágya számítógépem befolyásolja a minőséget. De miután több helyen is megnéztem a dolgot, azt kell mondanom, hogy a hiba nem az Én készülékemben van. Az az interlaced átmenet hányingerkeltő és ezen nem azt értem, hogy ronda, hanem kajak behányok tőle, ha nézem. A bevezető fél perc egyébként kellemesen telik, Zsolt színpadias mozdulatai és jó értelemben vett hülyesége jó felütés. Aztán jön a tömény villogó és véleményem szerint túleffektezett rész. Értem én, hogy a verse pörgős és modern és életteli akar lenni, csak az nem jön nekem át, hogy akkor miért vámpírok és miért a nagy fekete-fehérség? Jójó, tudom, dark room, bright light, de nem fuckin' flashin' room, vagyde!? Ez az egész egyébként koncepció. Én tudom, de nekem akkor sem jön be. Meg lehet érte kövezni, de nem. A kontrasztos díszlet okés, a darkos ruha okés, a villogtatás viszont fáj, nekem az agyam kihullik tőle. Ezután a refrén és a szóló egészen felüdítő, mert pár jópofa bevágáson kívül -amik egyébként szépen összhangban vannak a kiállássokkal- nincs igazán szemfájdító dolog és egészen nézhetővé válik a klipp. Jó, nem az a kimondott állókép, de szerintem meg sem közelíti az első rész borzalmait, így a folyamatos jojózás után egy kicsit pihenhet az agy. Következik az esős-hintőporos kiállás, ami számomra a videó csúcspontja. -persze a narratívában is az- Nálam mint zeneileg, mint képileg ez a rész a kedvenc. A végén a szív pedig egyáltalán nem gáz, nekem abszolúte bejön. Az a kis piros kellemesen feldobja a percekig szinte csak fekete fehérben vibráló képernyőt és ütős, meglepő lezárása a témának.
Mindehhez, hozzátartozik, hogy ez természetesen nem csak a rendező műve és éppen ezért nem is csak az Ő sara. Jóban-rosszban mellette állt a Dandelion Team is a forgatás alatt (erős zárójelek között megjegyezném, kicsit még én is). Szerethető, vagy hibáztatható még a klippért Tuzson Gergő, operatőr és azt hiszem társrendező (óóó, nem akarok én hitvitát nyitni, csak nekem úgy teccett) is. Tevékenyen részt vett benne azt gondolom az egész zenekar. Ne gondoljuk tehát, hogy akár a dicsőség, akár a bukás egy embert terhelne.
Oké, Zizi megkapta a magáét, a végén még kicsit ki is mostam :) most lássuk a zenét. A Kortársak zenekar megmaradt és az így megújult zenekar tagjai nem kezdők ezen a téren, szóval bevallom nem is vártam tőlük szar melót. Nos, nem csalódtam bennük, mert nem is kaptam azt. Ez az átdolgozás kéremszépen rendes iparosmunka (milyen hülye szó, ugye?). Háry Peti szintialáfestése, szűrői, a gitárok és minden egyéb kellemes, pörgős és főleg modern, aki nem hiszi az keresse meg az eredeti számot és időutazzon, hasonlítgasson nyugodtan. Sok átdolgozást, mixet, illetve ezeknek csúfolt cuccot hallottam már. Általában simán porig alázzák az eredeti számot (messze nem jó értelemben véve) és csak a készítők ismerik fel azt, vagy már ők sem. Ez pedig még a jobbik eset. Ugyanis a legtöbb ilyen remake simán borzalom, azt hiszem ebben egyet is értünk (akivel nem, az jöhet sikítani). A Kortársak féle Photographic pedig elkerülte ezt a csúnya véget, már az én szerény véleményem szerint. A zene rendben van, na. Más, mint az eredeti, de egy feldolgozásnak másnak is kell lennie, mégis megmaradt benne minden, ami ahhoz kell, hogy tudjuk miről is van szó. Egyébként a két szám egymás utáni meghallgatása óta azon tűnődöm, hogy kinek a hangja tetszik jobban Dave-é, vagy a Zsolté. Talán nem haragszik meg rám, ha azt mondom, azért Dave jobban nyomja az angolt. De, hogy kinek az előadásában tetszik jobban ez a szám, azt még nem tisztáztam magammal.
Velem vitatkozni lehet, bár nem illdomos, muahaha. :)
Kb. ez az a pár szó, amit így kötelezőből össze tudtam hordani a klippről. Megmaradt bennem az a rossz érzés, hogy nagyon lehúztam a videót, de aki megnézi annak talán annyi simán átjön azért, hogy még ez is messze felülemelkedik a mai szar magyar kínálaton, jelzem a Kortársak összes új klipjével együtt. Lerántottam tehát, de nem a lealázás volt a cél. Sokkal inkább egy olyan építő kritika, ami egy "belsős" szájából talán nem is hangzik annyira fájdalmasan. :)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
