Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Mintha a világ egy sebesen forgó, képekkel teleragasztott kerék lenne. Középen világít az élet szikrája és ha benézek a kis lyukakon át, akkor láthatom, ahogy elsuhannak az évek, emberek, arcok. Én sem vagyok más, csak egyszerűen leestem a kerékről. Valahogyan lepattantam és most kívülről nézem a világot. Lesodort a lendület és minél erősebben próbálok visszajutni rá, annál messzebbre taszít a perdülete.
Egy vektor vagyok. A rádiuszra merőlegesen távolodom a semmibe. Egyedül. Egyre kisebbnek látszanak a megszokott arcok, egyre távolodok a gyorsan pörgő élettől. Még belátok a belsejébe, még látom az egész filmet, de már kívül vagyok és félek nem tudok többé visszajutni oda.
Energianyaláb vagyok, egy részecske, egy foton. Vagy talán gammakitörés vagyok és a középpontból kirobbanva bevilágítom a teret, ártalmas részecskék milliárdjaival bombázva a környezetemet? Bármi, bárki is, de távolodom.
Tegnap láttam Dr. Gonzóról egy filmet. Kár, hogy nem ismerhettük egymást. Kár, hogy nem egy időben éltünk, illetve, hogy én túl fiatal voltam még hozzá. Jól megértettük volna egymást. Hasonló nézeteink vannak az őrületről.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.