Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Bulls on Parade

2009.12.25. 03:48

avagy hogyan találkoztam Tom Morello-val.

 Na, kezdjük az elején. Kari van, vagy mifasz. Már régóta pörögtem a Guitar Hero-ra, most végre a kezeim közé kaparintottam. Aki ismer tudja, hogy nem vagyok egy muzikális fajta. Na nem mintha nem szeretném a jó zenét, de a füleim, mint Pinnokiónak fából vannak bazz. :(

 Persze ettöl én még vígan énekelek és zenélek, ki hogy bírja. :) Szóval nem voltak nagy elvárásaim a játékkal kapcsolatban. A minimum az volt, hogy én jól elszórakozzak vele a szomszédok már kevésbé mozgattak. Itt jegyezném meg egyébként, hogy volt egy csúnya prekoncepcióm (jaja, ilyen ideg szavakat is tudok ám, úgy kerestem meg a szótárban) az egész cumóval kapcsolatban, mégpedig, hogy: miért is kell nekem noném senki rockerek zenéjére törni az ujjaim, amikor itt van egy csomó - naja, még a magamfajta félhülye rokker - számára is hallgatható zenebona. Amiket persze nagyon szívesen legitároznák(nék) a fullbrutál Gibson Explorer műanyag gitáromon. De, az igazság az, hogy már az első nye-nye-nye szám után kezdtem kapisgálni, hogy miért is nem Jimmy, Cross Town Traffic-jával kezdtünk. Mert esélyem sem lenne. Mert a játék olyan botfülű hülyéknek készült, mint én. Ugyan a használható 5 gomb közül még csak hárommal (plusz pengető) kell megküzdenünk, de akkor is komoly kihívást jelent elprüntyögni egy dalt, úgy hozzávetőlegesen 60+ százalékra. Szóval miután realizáltam, hogy nem vagyok egy Van Halen (amit persze tudtam eddig is, de most tudatosult a pici agyamban igazából), elkezdtem lépésről-lépésre haladni az idegennek tetsző dallamok között.

A büdös kurva életbe, két teljes bekezdésem elveszett! Síííííííííííííííp, aki ezt a szutyok editort írta.

 Kivagyok. Nem emlékszem, hogy pontosan mit is írtam, pedig nem volt rossz. Nos, valahol ott tarthattam, hogy: Bár a zenéléshez nem, de az íráshoz értek annyira, hogy tudom lassan vissza kéne kanyarodnom a témához, hogy valaha is befejezhessem ezt a cikket és ne legyen egy végtelenül -az agyamból kicsordogáló - gondolatfolyam belőle. Tehát vígan tekergetem a műanyag-gitárom, amikor is jön Tom Morello és kihív egy viadalra. Á, eszembe jutott, hogy megemlítettem volna, hogy közben zenét hallgatok és ezért vagyok ennyire elveszve a betűk között, de ez már nem is aktuális. A francba is...

 Elsőre nem is ismertem fel ki Ő, csak jött egy arc Unite-os bézbólsapiban és olyan tipikusan hülye, fordított gitárfogással. Aztán eljött végre az idő, amire vártam és felcsendült végre egy ismerős dallam, a Bulls on Parade. Hehe. Nos, még úgy is, hogy mondhatni majdnem kívülről tudom a számot -ha a gitárt nem is, de a szöveget azt hiszem- véres volt a küzdelem és mit szépítsem, csúnyán alulmaradtam. Aztán megint. És újra, meg újra. Ugyan megtehettem volna, hogy egy sima kattintással továbblépek, de hát pont most? Végre valami, amit ismerek, mitöbb szeretek és simán továbbugorjak?

 Küzdöttem hát. Ülve. Ülve és bevadulva. Állva. Állva és bedurvulva (már persze amennyire a hajnali időpont és a smallJezus megszületésének ünneplése engedte). De vesztettem. Átszaladtam hát gyorsan és benyomtam a gépet. Jutyúb-RATM. Hubazz! Már a kilencvenes évek derekán is tudtam jól, hogy ez a zene bizony jó. Akkor -bevallom töredelmesen- főleg a szövege fogott meg. Na, de most már más szemmel tekintettem rá. Más fülekkel sasoltam. Nem is láttam mást, mint Morello mester vadul tekergődző ujjait. Tudtam én már akkor, hogy jól játszik a fazon. Megvolt, az a tipikus gitárnyikorgatás, amit művel. Na, de már más szemmel néztem. Valójában nagy, kikerekedett szemekkel és kezdtem felismerni azt a triviumot, ami eddig -gyakorlatilag- évtizedeken át a szemem elött lebegett, nevezetesen, hogy Tomiboy egy mocskos nagy gitárzseni.

 Keresés. Hallgatás. Keresés. Fejrázás. Nem, nem, semmi kétség. Iszonyatosan a tud a fickó. Így, hogy jórészt, csak az ujjait és a technikáját figyeltem -na nem mintha azt gondoltam volna, hogy valaha is utánna játszom ezt a Gibsonomon- egyre biztosabb voltam abban, hogy elsiklottam ama egyszerű tény fölött, hogy: valójában a RATM nem is a PC (Politically Correct) szövegivel, hanem az iszonyat zúzós gitárszólóival fogott meg. Kezdtem is magam úgy érezni, mint az egyszeri emós, aki mostantól, csupán lázadásosdiból gitárfenomán lesz. Persze azzal a néhány apró különbséggel, hogy a tetves életben soha nem vennék fel fekete-fehér kockás cipellőt és nem vágyom egy hugyúti-vesetájéki fertőzésre amiatt, hogy télen, mínusz húszban letolt gatyával mászkálok, mint aki beszart. (ráadásul az a gatya is szűk, de akkor meg, hogy a mákban lehet nagy rájuk?) Szóval elöntött kéremszépen a nagy, meleg respect Tomifiúval szemben.

 Most éppen olyan akarok elnni, mint Ő és bár hajnali fasztudjamivan, már pépesre hallgattam a fülem és a csövön fellelhető T.M. számokat. Vigyorgok, mint a jóllakott óvodás, mert végre a helyére kerültek a dolgok. Én szar vagyok -amit eddig is tudtam- Morello meg kurva jó, hát persze, hogy lenyomott zenészcsatában a Guitar Heroes-ban basszamegakutya! :)

 A kedvem azonban töretlen, mert egyrészt találtam egy új barátot, másrészt tudom, hogy holnap, frissen lenyomomúgyisamocsadékot! Grrrrrrrrrr. Rockendroll!!! 

 Sok zene-bona fennt van tőle a csövön -nocsak, ki gondolta volna?-, de mégis ezt linkelen ide, mert nekem itt az jön át, hogy nem egy magátol elszállt szupersztár, hanem egy egészen normális emberi lény, attól az aparóságtól eltekintve, hogy piszkosul jól gitározik. Arról nem is beszélve, hogy milyen felemelő élmény volt ellene harcolni, már azért is becsülöm, hogy a tudását egy ilyen játékhoz adta.

 Illetve, erről a videóról (na meg a társairól), aki ért is a gitárhoz és nem olyan műanyagcowboy, mint én, az el is lesheti, a háótút. (hogy, hogyan kell csinálni, aztat) Aztán még az sem kizárt, hogy ha véletlenül sikerül 100%-ra telejítenem a vele folytatott riffküzdelmet és egészen véletlenül ezt meg is örökítem, akkor találkozunk még vele itt a Politoxin és láthatto majd engem is hülyén dobolni a lábbammal, meg persze a báuwwá, csiki, bááuwwáuwwá, csiki-csiki, báuwwá, csiki báuwwáuwwá... :)

 Jajj, meg nehogymár pont a címadó dalt hagyjam ki. :P

Bulls On Parade - RATM

A bejegyzés trackback címe:

https://politoxi.blog.hu/api/trackback/id/tr361621768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

boldog karácsonyt skúló! :)
Kemény volt a karácsonyi Rock koncert! ÷] Lenyomtuk Morello bácsit! (easy-n hatodjára, hehe)
Szia! Kíváncsiságból el olvastalak, gondoltam én is fikázok egy kicsit, de megmondom őszintén, bejön a stílus, tetszik amit írsz, és mikor megláttam a kedvenc számom végképp elment a kedvem a dologtól, tehát fikázás elmarad gratulálok. Ez van:)))))
@fényeske: Hát örülök, hogy tetszik. Másrészt én nem fikázni mentem át a blogotokra, ha így lett volna biztosan nem olvasom át az egésze, max. az a legvégét, mint ahogy a legtöbben szokták.

Egyébként van itt majdnem száz írás, biztos vagyok benne, hogy találsz köztük fikázhatót bőven. Jó szórakozást! :o)
@Skulo: Olvasgatom, bár elég sok, így cím szerint válogatok egyenlőre:)))
Fikázni nem fogok, mert értelmes, jó stílusú, azt gondoltam hátha egy gyökér vagy aki csak kekeckedni tud de tévedtem:)) ennyi