Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Vesztegzár a Grand Hotelben

2009.02.24. 15:47

Tegnap, egy szolid kis társaság kíséretében megtekintettem, a Vesztegzár a Grand Hotelben című darabot, mégpedig az új Nemzetiben. Az azért is érdekes, mert nem jártam még ott, de kritikát azt hallottam róla bőven, most viszont lehetőségem nyílt végre arra, hogy magam átéljem az Nemzeti Színház élményét. Bevallom az, hogy nem jártam még ott, ez részben a kritikáknak is volt köszönhető, illetve annak, hogy úgy hírlett iszonyatos jegyárak vannak. Gondoltam drága és még rossz is, minek mennék oda, ha akad bőven elég színház még pesten, ahol élvezhetem a műsort. Először tehát akkor a magáról a Nemzetiről írok.

A parkolás egy fél órás műveletre sikeredett, ami részint köszönhető volt nekem, mert ugyan hiába volt feltüntetve a jegy hátulján meglehetősen pontosan a parkoló megközelíthetősége, én gondoltam jobban ismerem a környéket és majd okosan megoldom. Hát okosan fél órámba került bekeveredni. Olyannyira, hogy először simán a Művészetek palotájának a mélygarázsába próbáltam bejutni. Azt nem igazán realizáltam még akkor, hogy a két műintézmény elég messze esik egymástól és még a mélygarázzsal együtt sem biztos, hogy "érintkeznek". Ez az én hülyeségem, ez tény. De, tény az is, hogy a helyszínen meglehetősen gyatra mennyiségű és minőségű táblák "segítenék" csak az eligazodást. Mindez rengeteg hóval és pusztuljak el, ha tudom, hogy miért, de iszonyat mennyiségű drótkerítéssel nehezítve. Miután viszont ráakadtunk a megfelelő parkolóra, már sem a helyek mennyiségére, sem a minőségére nem igazán lehetett panaszunk.

Maga az épület, mivel ugyebár teljesen modern építésű (habár sokak szerint ronda) rendelkezik ennek a tulajdonságának minden előnyével. Van rendes lift, tisztes belső tér, rendes légkondival, a nézőtér méreteihez egészen jól méretezettek a ruhatárak és a lépcsőházak. Talán a büfépult lett egy picit rövid, vagy inkább kevés a személyzet, nehéz lenne megmondani, mindenesetre időben el kell indulnia az embernek, ha a szünetben kávé-pisi-cigi kombinációt akar eljátszani, netán még beszélgetni is szeretne valakivel. A belső tér egyébként mind a díszítésében, mind pedig a minőségében bőven eléri a nemzet színházához méltó színvonalat. A külseje valóban nekem sem a szívem csücske, de legalább van neki, mondjuk a Vidám-színpadról nem sokat tudnék külsőleg írni. :) A nézőtér kialakítása is követi a modern dizájnt és az átgondolt felépítést. Az igazság az, hogy nem voltam még Magyarországon olyan színházban, ahol ennyire jó rálátás nyílt volna a nézőtér szinte teljes egészéről a színpadra. Talán a legszélső oldalpáholyok - ahol nem is jártam, csak tippelek - azok a helyek, ahonnét kissé nehézkes lehet a műsor követése, de a földszint, a páholy és a felső páholy abszolút nyerő választás lehet. Mi a középső szint bal szélén ültünk és tökéletesen láttam a színészeket, illetve a díszletet. Maga a színpad is természetesen technikailag fejlett és mindenféle olyan trükköt tud, amit egy régebbi építésű színházban már esély sem lenne beépíteni, ez természetesen komoly előny a díszletek tervezésekor. Összességében tehát jó benyomást tett rám az új Nemzeti és ha azt is hozzáveszem, hogy még a jegyárak sem voltak ijesztőek, akkor számomra meg is lett cáfolva már egy csomó kritika, amit hallottam, vagy olvastam róla. Persze nem egy igazán felkapott darabot néztünk meg, illetve nem valami nagy sztárparádé volt, ami gondolom, hogy jelentősen emeli a jegyárakat.

A színműről. Aki olvasta már Rejtő művét, annak igazán nagy meglepetésekkel nem szolgálhat a darab, jórészt ragaszkodtak a rendezők és koreográfusok az íráshoz. Vannak változtatások, de nem lett jelentősen átdolgozva a mű. Ez persze hiba is lehet annak, aki valami gyökeresen újra vágyik. Nekem mindenesetre elfogadható volt. A könyvhöz képest az igazi újdonságot a zenés, énekes betétek hozták, azt akartam írni, hogy mjúzikel, de rájöttem, hogy azért annyira nem volt ez zenés darab, vagy annak tüntették fel? Most nem tudom megnézni. Mindenesetre elég sok dalrafakadás történt a színpadon. Nekem inkább az első felvonásban lévők tetszettek, de azért nem unatkoztam a másodikban sem. Jellemzően jól eltaláltak a színpadképek, azokra gondolok, amikor a két éneklő színész spottal szépen megvilágítva elöl, hátul pedig a többiek ilyen "élőképbe" merevedve adják a díszletet. Ezek között voltak olyanok, amik szerintem még Rejtőnek is tetszettek volna. Érdekes volt például az a megoldás, hogy a díszlet legtetejét egy a hotel homlokzatát mutató "panel" foglalta el, amin mindig ki volt világítva az a helyiség, ahol éppen jártunk. Megmondom a frankót, kellett vagy fél óra mire rájöttem, hogy az a fölső cucc ezt mutatja, de amikor már tudtam, akkor tetszett. :)

Nem egy új darab ez, közel egy éve játsszák már és ez bevallom látszott a színészeken és a táncosokon is. Nem volt benne annyi erő, csak kevés igazán jól eltalált alakítás volt szerintem. Ezek közül mondjuk kiemelném, Hollósi Frigyes (Armin Vangold) és őőő nem találom, hogyki(Martin) alakítását. Azért jól szórakoztunk és igazából csak ajánlani tudom ezt a darabot mindenkinek, aki szereti, vagy még nem ismeri Rejtőt, illetve kedveli a humoros, zenés darabokat és szeretne ellátogatni egy fülledt trópusi szigeten álló Grand Hotelbe, amikor rátör a monszun, úgy a kilencszáz húszas évek tájékán.

A bejegyzés trackback címe:

https://politoxi.blog.hu/api/trackback/id/tr97963177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Igyekeztem inkább mindenről írni és nem belemenni nagyon sem a műbe, sem a színházba, de így is elég hosszú lett, sry. :)
Jó lett ez, szerintem nem túl hosszú. :)