S pont egy lépésre, itt a valóság
a mindennapokhoz hasonlóság
kicsit köznapibb, kicsit csendesebb
de hidd el igaz, hogy a világ rendesebb

Nem mindig igaz, hogy, el kell futni
nem mindig kell a célba jutni
nem mindig vidám, nem mindig jó
s ahhoz hogy lásd, nem kell torzó

Valóság? Haah?
Kinek kell, ilyen játszma?
Haikut írnék, ha tudnék.
De a HC hallgatás jobban megy.
Köznapibb? Nem érdekel.
Unalmas, közhelyekkel telt.
Csendesebb? Szarok rá.
A holló sem a tortára szállt.
Ki mondta, hogy a valóság jó, hogy szép?
Szar az egész, szar az egész,
szar, az, egész.

Lehet jó is, szép is, ha jól figyeled
nem minden játszma, ki vele
a holló tán nem éli életét
miközben majszolja kukacos ételét?
Jólakik azzal, és elreppen tova
kék ég alat száll, én ostoba
meg nézem lentről, ha épp kinézek
az ablakon. S szól a holló ének
Kár.

+t

A holló halott!

Kibaszottul halott!

Hol ló, hol meg nem ló,
Hol holló, hol sólyom
Hiába borús szó,
Minden nap mástól jó
Tudod!

Ha húzna a downspiral
Te ne kapálózzál már
Nagylevegő, csend, álom
Majdcsak kidob az örvény,
Nefeledd!

Hullámvasút, Degecről...
Ez az élet, ilyen ez.
De nem is baj, hisz ettől
Leszünk mi más emberek,
Érzed!

Tisztísd meg az elmédet
Legyél zenmesterbuddha
Vagy apu vastagbélje
Ha a kedved azt súgja,
Mindegy!

De a kurvaéletbe
Láss, baszod, láss tisztán, már
Nem a befelé a trend,
Kint várnak, már kint látnád,
Szeretnek!

Lábatlan lett ez a vers
Sehol egy hexameter
Szarok rá, a lényeg az,
Ne hagyd magad, élsz, Te vagy
Ma' Bro!