Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Bezzeg az én időmben!

2008.07.21. 15:01

Mindig is csodálkoztam azon, hogy azok a nálam idősebbek, akik megpróbálják elmagyarázni, hogy milyen volt az ő idejükben, miért nem tudják érthetően elmondani nekem. Miért nem tudják visszaadni az akkori életérzést? Azt, hogy milyen volt a Beatles korszak, vagy a háború, vagy, hogy milyen volt a kommunizmusban élni, hogy milyen volt '56, vagy Budapest a századelőn, a régi balatoni nyaralás, építőtáborozni Lengyelországban, esetleg egy Illés koncert?

Nem értettem, hogy miért nem tudják szavakba önteni. De, most már értem. Belegondoltam abba, hogy hogyan fogom elmagyarázni a fiamnak, hogy ki az a Leeroy Jenkins. Hogyan fogom megértetni vele, hogy mi az a Leeroy Jenkins jelenség?

 

Bazzeg, Leeroy Jenkins WoW Tcg kártyalap lett!!! :OMFG:

A bejegyzés trackback címe:

https://politoxi.blog.hu/api/trackback/id/tr8578193

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Teszteljed velem, fogalmam sincs ki az a Leeroy Jenkins. Vedd fel a mondókádat, ha ötöst kapsz, mondhatod a kölyködnek is :))


(De, rákerestem és elolvastam. Ebből kifolyólag állíthatom, a budapesti századelővel nehezen vetekszik :))
Leeroy Jenkins a modern kor jelképe. Egy senki, aki egy számítógépes MMO-ban elkövetett hülyeséggel egycsapásra nemzetközi világsztár (habár kétes ez a hírnév, de mégis csak sok millióan ismerik) lett. Jelképe annak, hogy manapság elég, ha a Youtube-on elérhető egy hülye (vagy kő profi) videód és máris embertömegek rajonghatnak érted, vagy utálhatnak halálra. Annak a felgyorsult, összeszűkült világnak a mementója, aminek az internet a vénája és artériája és amit William Gibson majd harminc éve megálmodott. Hűen tükrözi a mai világképet (ha annak ugyan csak egy szeletét is) és mégsem tudod megfogalmazni, hogy milyen ez az életérzés.

Ha valaki úgy érzi, akkor írja meg ide, hogy milyen érzés ma élni. Milyen a mai feeling?
Szerintem ez teljesen szubjektív. Olyan ez mint a programozás. Van egy program ami fut, abban vannak függvények, amiket a főprogram hívogat. Van egy csomó globális dolog, ami minden egyes függvénnyel több-kevesebb mértékben kölcsönhatásban van, egyes függvények hívogatják egymást is, mások callbackelnek a főprogramba, egyesek abortálnak, míg mások egy memóriaterülethez férnak hozzá. De egyik függvény sem látja milyen belül a másik. Elmesélni meg olyan hatnapos pogácsa feeling, amit csak vízzel lehet lenyelni.
Ergo a mai feeling egyenlő a hatnapos pogácsával.
Amíg a "mai fíling" után holnap más fíling van, és egy hónap, vagy egy év után még másabb, addig jó... Illetve nem jó, de addig van értelme. Lehet rosszabb is átmenetileg. Az is "jó". Csak ugyanolyan ne legyen.

Lehet túl sok Müller Pétert olvastam mostanában... ÷] Mondjuk pont a mai fílingről is volt szó benne, ami köztudottan fos. És ha magaddal nem kezdesz valamit, még fosabb lesz. ÷]
a mai fíling szerintem túlpörgetett és agresszív. az emberek nem tudnak mit kezdeni a technikai újdonságokkal, és ez frusztrálja őket - ezért minden alkalmat megragadnak a feszültség levezetésére, legyen szó buzifelvonulásról vagy kormányrendezvényről.
nyilván az sem tesz jót a közhangulatnak amit a "vezetőink" művelnek, de korántsem csak erről van szó. a régi világ eltűnt, az újat meg még nem látja senki, mert benne él.
süti beállítások módosítása