Félig off.
Volt egy fanatikus bringás korszakom '95-'97 magasságában. Rengeteget tekertem, értsd: napi 40 km volt a minimum, de akadt olyan nap is, amikor 123 km után szálltam le, de csak azért, mert eltört a pedál. Nem Budapesten bringáztam, hanem vidéken, főleg lakott területen kívül. Széles utakon. Tudod, inkább nem számolom össze hányszor kellett árokba manőverezni magam, mert a kedves autósok (különös tekintettel a kamionosokra) a hóttüres úton szándékosan rámhúzták a járművet. Egy anyósülésen picsát meresztő rohadék például rámütött, mikor elhaladtak mellettem. Volt olyan is, aki csak megdobált. Volt, aki csak leöntött. Hadd tegyem hozzá, minden alap nélkül, hiszen szabályosan közlekedtem, senkit sem akadályoztam. Egy idő után elegem lett ezekből a tetvekből, és áttértem az erdei kerékpározásra. Tanulság nincs.

Ok, akkor itt egy ellenpélda:
Ami azt illeti az én otthonom környékén sokkal több a bringás, mint arrafele, igaz itt az infrastruktúra is sokkal jobb. Talán pont emiatt annyira pofátlanok, mint amennyire, ha autóval közlekedek, rémálom tud lenni. Kaptam már a motorháztetőre nem egyszer, hogy mi a faszt képzelek, olyan biciklistától, aki a szépen kiépített, szeparált és hibátlan bicikliút helyett az autóúton tekert.

Ezért írtam, hogy szerintem nincs tanulsága az én kis élménycsomagomnak. Futhatunk ugyan köröket a kamionos vs. autós vs. motoros vs. bringás vs. gyalogos vs. mindenki témán, csak értelme nem lesz, azon kívül, hogy elmondjuk, mi nyomja a szívünket oly nagyon a közlekedési morál kapcsán.

Ha teljesen ontopik akarok lenni, akkor azt kell mondjam, a motorosok már régesrég megideologizálták a motoroslétet mint olyant, ezért nem lep meg a deszkások, bringások, autósok és egyebek filozofálása sem. Nem hiszem, hogy lenne olyan emberi tevékenység, ami köré ne tornyozott volna valaki legalább egy darab teljesen offtopik marhaságot sem. Egész egyszerűen kizártnak tartom, hogy ne létezzenek példának okáért táblázatkezelő-fetisiszták, horgász szerzetesek és flagelláns postások. Az ember természetből fakadóan vetít mélységeket és magasságokat minden apróságba, illetve mögé, mellé. És ez így van jól. De ettől még ne képzelje senki, hogy az összes vadmotoros szabad ember, mert azt állítja magáról, hogy annak érzi magát utazás közben, és ettől még rohadtul nem lesz sötét bunkó az összes autós sem, pont úgy, ahogy a biciklisták se állatkirályok onnantól kezdve, hogy fölültek a nyeregbe.

Elnézést kívánok. :o)

Nem is akarok és nem is akartam olyan cirkuszt rendezni itt, mint ami a BKV figyelőn ment, de nem akartam a meglelt bölcsességemet sem elveszíteni, erről szólt a poszt.

Értem. Ha kötekedőnek tűntem, sajnálom. Semmi kedvem flémelni, csak kiszaladt ami a szívemet nyomta, és tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés nélküle, mint vele.
Ajánlom magamat.

Hehe, ááá még fényévekre vagy a kötekedéstől. Ha mégis így éreznéd, csak kicsit olvass bele a BKV figyelőn futó hozzászólás hányadékfolyamba és meglátod. Ja, ahoz tettem én is hozzá rendesen. :)

Biztos csak én vagyok olyan gyík, hogy ha gyalog, vagy bringával közlekedek, akkor figyelek arra, hogy ne akadályozzam a nálam gyorsabb/erősebb járműveket felelőtlenül. Sajnos ugyanez nem igaz a helybéli biciklistákra, akik, tisztelet a kivételnek, valóban úgy gondolják, hogy ők valamiféle felsőbbrendű entitások a nyilvános közlekedés bonyolult rendszerében és rá se kakkantanak, hogy milyen más szereplőkkel kerülnek kölcsönhatásba. Különösen olyankor szomorú ez, amikor tényleg ott a drágáért megépített bicikiliút, amit lassan felver a fű, mert a biciklistának az aszfalt valahogy jobban fekszik. És még ő rázza az öklét (miközben elveszti a kontrollt és kacsázik is egy kört), ha rá merek duddantani röviden, mintegy jelezvén, 1.6 tonna vas közeledik 50 kmhval hátulról.

Mondjuk a gyalogosokban is van egy ilyen hasonló felsőbbrendűség, úgy lépnek le az utcáról, hogy körül sem néznek. Igaz, ez tényleg inkább jellemző erre az éghajlatra.