Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Nos, az van, hogy hajnalban, amikor még, valami oknál fogva (talán mert ez a hajnal éppen vasárnapra esik és csak az ezt megelőző pillanatban estünk haza, egy átgarázdálkodott éj után; vagy csupán a menetrend szerint beköszöntő időjárási front tornázza a vérnyomásunkat az értelmezési tartomány maximumának a közelébe; netán egyszerűen csak úgy döntöttünk, hogy ma bele csapunk a lecsóba és pirkadatig, a kedvenc sorozataink frissen letöltött részeinek megnézésével próbáljuk virágba borítani a -társalgási kultúránk, szeretve gondozott kertjében, a lemaradásunkból fakadóan egyre jobban szétterülő-, poros szellemi ugart) még éppen ébren vagyunk. Akkor, amikor már tudatos énünk képtelen uralkodni, az elménk egyre lassabban csordogáló, gyanta szerű össze-visszaságán... na, akkor okádja elő, -egy, a ránehezkedő vízfal békjóitól megszabadult, víz alatt kilőtt, sárga gumikacsa módjára feltörő tudatalattink, legmélyebb, forrongó bugyraiból: A Troll-t.
(Avagy az úgynevezett fórum-trollt, hogy pontosítsak. Bár ez manapság már idejét múlt kifejezés kezd lenni és sokkal inkább jellemző az Internet-troll, vagy a Facebook-troll megnevezés, amivel illetni szokták őkelmét.)

internet_troll.jpg

Mert elkerülhetetlenül, kiűzhetetlenül mindenkiben ott lakik. Bármilyen ádázul is tagadjuk a létezését a lelkünkben. A leg-kérlelhetetlenebb, trollgyilkos, konzumkommentelőben ugyanúgy megtalálható, mint a rózsaszín habcsók-ködben úszó, virtuális cicákat simiző, cukiságrajongókban. Ugyan olyan elmaradhatatlan követője Ő, az irodalom tanárokat gőzhengerként kérlelhetetlenül legyűrő, megrögzött nyelvtan-nácinak; mint a decens, a gyermekük fejlődését fotósorozatokkal és több órás filmekkel bőségesen dokumentáló, frissen lebabázott, hurrá-anyukának.

Ott van az mindenkiben, csak többnyire lapul a rohadék. Vár. Várja, hogy a fáradtságtól tapló száraz, aszott törökméz állagú agy -egy, az alvásmegvonásos kínzásoktól megtébolyodott, Guantanamói fogoly módjára összeomoljon- és elengedje a gyeplőt. A kezdetektől ott figyel suttyomban és vár. Vár, hogy rádrontson. Vár, hogy átvehesse a hatalmat. Te pedig nem menekülhetsz. Tulajdonképpen vannak már jelei a tevékenységének, akkor is, amikor még csak a fáradtság első jelei mutatkoznak. Például: egy-két betű elgépelése mókás eredményekkel, figyelem felkeltésnek megteszi. Olyankor már gőzerővel teszi a dolgát, amikor hosszas küzdelem árán sem sikerül, a kis nyillal eltalálnod a megfelelő elemet a böngésződ 'Kedvencek' menüjében (ami a fáradt szemed számára, ilyenkorra már leginkább, az ókori pergamenek módjára, apró betűkkel sűrűn telerótt, hosszan tekergődző, előszoba-szőnyegnek tűnik) és ezért, -a korai órára való tekintettel, akurátusan kiválasztott- néma, ám annál kacagtatóbbnak ígérkező, levezetésnek szánt Youtube-videó helyett; egy üvöltve és sikítva élvezős, japán, szadó-mazó pornófilmet sikerül véletlenül elindítanod. Ami persze szablyaként hasítja fel a csendet.

Felismerni a "keze munkáját" ott is, amikor egy pirkadatig készülő, reggelre a főnök asztalára, fővesztés terhe mellett elhelyezendő, roppant fontos dokumentum esetében, a mentés helyett, a bezárás menüpont kerül kiválasztásra, a lassanként balladai homályba merülő látószerv, utolsó gonosz tréfájaként. Olyankor már a szemünket és a kezünket is Ő vezérli. Ilyenkor válik a könnyed, oly sokat gyakorolt mozdulat amivel az egér után nyúltunk, természeti katasztrófává, mert ez most, a billentyűzet mellett, gőgösen tornyosuló pohár tartalmának, véletlenszerű irányban történő kiürítésével végződik. Értelemszerűen a ragacsos lé, egyenesen a klaviatúrára, vagy az ölünkbe ömlik. Rá arra a ruhánkra, amit egyébként még nem szerettünk volna levenni, mert csak reggel ment volna a szennyesbe.

Igen, Ő az, aki éjszaka sületlenségeket ír ki a nevünkben a Facebook-ra és a Twitterre, porba gyalázva a védekezésre képtelen tudatunk, ami csak másnap eszmél rá, hogy mennyi ismeretlen eredetű, gonosz hangvételű bejegyzést tudott az elszabadult Troll összehozni a féktelen tombolása alatt.
Nem hibáztathatunk hát senkit az érdektelen, kötekedő, a témát hírből sem ismerő bejegyzéseiért, mert most már tudjuk, hogy nem ő tehet róla, a benne élő Troll a tettes!

Az még hagyján, hogy szart sem látsz csak a kék villogót és hogy sárga mellényes, roppant kedves emberek kaparnak össze a kanapéról -jajj nem is, előbb egy Algopypine injekció, hogy nagyjából úgy nézzél ki,mint egy ember, de aztán miután nagyjából járóképes állapotba kevertek levezetnek a "kék-kék-kék" -be. Nos, innentétől már sem a Tétényi trauma, sem a János, nem tűnik messzinek, főleg, hogy közöd nincs az egészhez.

Kipakolnak valahol, betessékelnek egy váróba, ahol rajtad kívül még sok, náladnál sokkal szarabbul kinéző hölgy, s úr foglal helyet. Ráadásul ez még nem is János Trauma, csak egy "lájtos" Tétényi Zombulancia. Aki, járt már valaha fent a Jánosban, úgy csúcsidőben, azt tudja, hogy ott, semmi perc alatt tökig lehet járni a vérben, mert pl. az autó-balesetesek és egyéb csúnyán kinéző emberek is ott landolnak, legalábbis a budai szekcióból.

Szóval a Tétényi Zomb. (nincs kedvem mindég végigírni, na), az a könnyed szekció. Ott, csak cukorkómával, vakbéllel, kiszakadt sérv-vel és egyéb nem túl életveszélyes holmikkal lehet dekkolni. (Az megvan egyébként Rejtőtől, hogy a dekkolni, az a pergő tűz alatt a fedezékben futást jelenti? Nekem csak pár éve jött ez át...) Szóval egy szaros migrén rohammal még simán kezdő versenyzőnek éreztem magam.

Nyújtanék egy kis betekintést a Tétényi Zombulancia vidám, ámde roppant kimért, modoros, hideg és kurvára idegőrlő életébe:

Bevisz a villogós kocsi és mivel nem vagy haldokló lebasznak a váróban, ha nagyon szarul nézel ki, belédtolnak, valami holmit, illetve jön a vénás infúzió. Namostan, a baj, csak az, hogy van az egész váróban, max. 10 ülőhely. Itt üldögélhet, az, akit éppen most hoztak, vagy visszahívtak. Plássz, a rokonok. Szóval jobb esetben akik igazán döglődnek azok ülhetnek, kb. 3 vizsgáló dolgozik ezerrel a maradék, meg néz, mint hal abban a bizonyos hideg vízben és áll, mint lófasz ugyanabban a közegben. A buli akkor kezdődik igazán, amikor több kezd lenni az állóképtelen beteg, mint a hely (+ vizsgálókban tengődők), vagy elfogy az infúziós "kocsi" [? tudja, a tököm, hogy hívják, azt a ruha-akasztót, amire fel lehet lógatni a zacskókat]. Én spec. jól jártam, mert nem bírtam állni, ezért (hogy a mégse foglaljam a helyet a padlón) letámasztottak egy padra, de akkor kezdtem el igazán aggódni, amikor -a mellettem ülő 3; azaz három- zacsira kötött beteget megkérték, hogy ugyan osztozzanak már együtt, 1! ilyen állványon, mert úgy egyébként elfogytak. Éppen ekkor kezdett a tudatom visszavándorolni a földi porhüvelyembe és a hullafehér arcommal, odébb is tudtam csúszni a fém tákolmányon, hogy engedjem Őket legalább egymás mellé ülni, hogy azzal a virágállvánnyal elférjenek. Erre megszólal, a két! hölgy és az egy úr közül az egyik fiatalabbik -jelzem szerintem, roppant betegnek kinéző nő-, hogy: "Szia! Örülök, hogy kezdesz jobban kinézni, eddig elég elég ijesztően festettél." !!!4444 és még több felkiáltójel.

Bazz! Én néztem ki szarul, amikor Ti hárman vagytok egy talicskához kötve és egyébként sem festetek túl szépen. Egyébként nem kérdeztem meg, hogy mi a bajuk, Zombulancián nem szokás, vagy elmondják, vagy már úgy is mindegy. Döglöttünk ott még vagy 3-4 órát, pontosan már nem emlékszem, mire lassan elszivárogtak a népek és végre nekem is tönkre tehette a bal kezemen, az összes elérhető vénámat, egy betanuló Doki. Ugattam neki ugyan, hogy leszakadhatna a bal kezemről és kezdjen el sürgősen a jobb oldalon kotorászni, mert nem vagyok egy balos fajta. Azért sikerült kb. négyszer annyira elbasznia, hogy már szívem szerint kikaptam volna a kezéből a vérvételes holmit, hogy majd inkább én, mire leesett neki, hogy tényleg esélye sincs és gyorsan elintézte a jobbat. Megjegyezném zárójelben, hogy még mindig trombotizált (heges és fáj) a bal karom, pedig volt ez már vagy két-három hete, hogy verném szájba egy péklapáttal a srácot...

Mindezek örömére, kaptam a jegyet az MRI nevű körhintára. Fiumei út, hajnal 8:35, befutok a főbejáraton -jelzem életemben nem voltam még abban az intézményben-, nézem a kitapasztott táblákat, semmi, még 5 percem van a menet indulásáig. Megtanultam: "Magyar ember, Magyarországon nem téved el, hanem kérdez.", na ez volt az első hiba, amit elkövettem. Ott dekkol a hórihorgas portásember a fülkéjében, gondoltam megkérdem hát  tőle, csak tudja, hogy hol az MRI, bazz. A válasz rövid volt, egyszerű és pont olyan tompa, mint az egész figura maga: "Kimegy, balra, balra 7-es kapu.". Kifutok az főbejáraton, le a lépcsőn, még eszembe is ötlött, hogy milyen tréfás is lenne, most ledzsalni a vizes márványlépcsőkön, mert akkor legalább biztosan tudnám, hogy mi a bajom (szarrá törtem magam) és a Trauma Team is a közelben lenne. Később nagyon sajnáltam már, hogy végül mégsem estem el, talán gyorsabban bejutottam vón. Szóval a hetes kapu kurvára a Mentőbejárat volt. Abban azért biztos voltam, hogy -legalábbis egyenlőre- nem itt kell behatolnom a komplexumba. Mentem hát tovább balra-balra, kb. körbejárva az egész elcseszett épületet. Megjegyzem; amúgy is sík ideg voltam a vizsgálat miatt,  pulzusom és vérnyomásom az egekben, kedvesem, meg otthon az igazak álmát alussza, szóval még 'tűzfedezetet' sem sikerült biztosítanom háttértámogatás gyanánt. Így azért, mivel azt már tudtam, hogy a Főpori síkhülye, most a hátsó/belső parkoló kapujának őrizőjét kérdeztem igyekeztem megkérdezni az MRI-be jutás mibenlétéről. Éppen komoly tárgyalásban volt ugyan egy -valszleg.- szintén ott dolgozó kollégájával, egy lepattant felni javításának trükkjeivel kapcsolatban, de azért csak megzavartam őket. Úgy néztek fel rám, mint aki legalább is a pénzüket és/vagy az életüket követelné, de azért megkaptam a kurta választ: "Jobbra kimegy, a Mentőbejárat után, a 2-es kapu." Ők rögtön vissza is tértek az égető probléma további elemzéséhez, én pedig magamban sírva-anyázva, most már 140-160-as pulzussal és szemkiugrasztó vérnyomással szaladtam le az újabb kört a kib. épület körül. Talán mondanom sem kell, hogy az Mbj. utáni kettes kapu kurvára nem az MRI, hanem az "Ételhordás - Kórházi Áruszállítás" címkét viselte. Faszom...

Végül saját kútfőből találtam meg a 6-os kapu mellett a szép, fényes, igényesen gravírozott üvegajtajú bejáratot, ami ugyan sem számozva nem volt, sem az 'Ide Gyere MRI-re Paraszt!' feliratot nem viselte, azonban a vizsgálatot végző cég logója és neve, már messziről virított róla és generálisan elütött a műintézmény többi viseletes, mocskos belépési pontjától. Tény, hogy nekem is gyorsabban leeshetett volna, de az is igaz, hogy a fasznak kérdeztem meg azt a két vasparasztot, ha körbe-körbe küldözgetnek, ahelyett, hogy annyit nyikkantak volna, hogy: 'Az első, tiszta ajtó balra, fijjatelembör, Az a céges felíratos.'. Tehát néhány kör bemelegítő futás után beestem a váróba. Jelzem, odabenn; tisztán, rendesen, gördülékenyen, kultúrálltan zajlott minden. Annyi apróság volt csak, hogy amikor beestem az öltözőbe, akkor megkértek szépen, hogy a üljek már le egy kissé és a pulzusomat, illetve a vérnyomásomat, legyek már olyan kedves a földi körülményekhez visszaigazítani.

Maga az MRI (ofc) teljesen fájdalom mentes eljárás, csak: mozdulatlanul, kussban, hullamerev fejjel, kell feküdni kb. tíz percig. El is neveztem a pozíciót Drakula-pozitúrának. Közben az emberbe tolnak némi kontrasztanyagot, vagy Plutoniumot, vagy Uránium235-öt tuggyisten, hogy rendesen világítsak majd a sötétben. Ez később jól is jött, mert otthon, a lépcsőházban kiment a villany. A háttérben vidám techno zene szólt, vagy a hűtőszivattyúk dorombolnak ilyen ütemesen, hogy megnyugtassák az embert, azt már soha nem fogom megtudni, mert elfelejtettem megkérdezni kifelé menet. Az viszont biztos, hogy az MRI berendezés, brutál, mindent átható zakatolása jobb muzsika volt, csak néhol volt túl erős és gyors a basszus. Az egész cécó, nem tartott tovább egyébként 20 percnél, ajtótól-ajtóig. Szóval ennyi. Lelet a jövő héten. Megnézzük, hogy mit dugtak el bennem aZufók.

Ja, még annyit fűznék hozzá, hogy nem tudom, mifasz volt még ebben a kontraszt anyagban Plutóniumon kívül, de az óta zúg a fejem és jobban pörgök, mint bebaszott vurslis keze alatt a ringelspiel. (gy.k.: körhinta)

Depeche Mode - It's No Good

2013.02.11. 09:21

Megint egy kis műford., mert beígértem valakinek. :)

IT’S NO GOOD

I’m going to take my time
I have all the time in the world
To make you mine
It is written in the stars above
The gods decree
You’ll be right here by my side
Right next to me
You can run, but you cannot hide

Don’t say you want me
Don’t say you need me
Don’t say you love me
It’s understood
Don’t say you’re happy
Out there without me
I know you can’t be
’Cause it’s no good

I’ll be fine
I’ll be waiting patiently
Till you see the signs
And come running to my open arms
When will you realise
Do we have to wait till our worlds collide
Open up your eyes
You can’t turn back the tide

Ref.

I’m going to take my time
I have all the time in the world
To make you mine
It is written in the stars above

Szerző: Skulo

Szólj hozzá!

Címkék: zene műford DM No Good

Napi szóvicc

2013.02.04. 13:56

 Irónia az az ország, ahol a ceruzák laknak.

E.-nek ajánlva.

Napi biz-basz

2013.01.20. 18:15

Sohasem értettem, hogy miért van az, hogy a filmekben a szereplők csak bedobnak egy bogyót, lenyelik, jobb esetben szétrágják és már jön is a flash. Legyen az bármi. Bedobják, elrágcsálják, reccs és már flessel is, ez átverés. Nincs az a bogyó, kapszula, kis bisz-basz ami ilyen gyorsan bejönne. Persze mindig irigyeltem őket. Bárcsak nekem is. Bárcsak ne kéne egy, másfél, két órát várnom mire történik valami.

Aztán leesett, narráció, dramatúrgia. Kurva narráció dramatúrgia. Milyen hülyén venné már ki magát egy filmben, ha a nagymenők (adott esetben kismenők), bedobnának egy bogyót, aztán az autó csak menne, menne, az idő szépen telne. Főhőseink átlag csevegéssel töltik azt az időt, amíg bejön a cucc. Aztán BUMM, zene, hepaj, autó az útról le és indulhat a buli.

Szóval egy bogyó sem jön be pár perc, vagy másodperc alatt. Ne higyjetek a filmeknek, hazudnak.

U.i.: Kurvára fáj a fejem!

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Köszi, Tula, a kijavítást! Rám fért, hogy végre egyszer valaki, jól kijavítson. Sok gyenge, nem mer. :)

Ha áram van, minden van.

2013.01.18. 18:33

Márpedig nincs áram, mert hogy keletkezett egy komoly rövidzárlat a lakásban.

Amíg ez a helyzet nem rendeződik, addig új poszt sem nagyon lesz, mert a lapi is csak egy gusztustalan lengőkábel segítségével tud úgy-ahogy üzemelni. Arra az egy cuccedlire, pedig annyi minden van ráterhelve már így is, hogy nem merem hosszan futtatni az egyik eletronyos eszközöt sem, nehogy még a maradék áram is távozzon a lakásból és/vagy kiolvadjon a vezeték a falból.

Marad tehát egyelőre a csend.... :(

Szerző: Skulo

Szólj hozzá!

Címkék: blog élet én áram

Reggeli rövid post

2013.01.12. 08:06

Az van, hogy villanyt kell még szerelnem, mert ugyebár kisült az áramkör a szobámban, de ami igazán érdekes történet az, hogy kedden egy: "kék-kék-kék" kellett távoznom a lakásból, bizonyos roham kapcsán. Ami sem nem heveny alkoholmérgezés; sem semmi féle-fajta óverdóz nem volt; hanem egy különösen kegyetlen Migrén roham indukálta a mentőótóval érkezést a Zombulanciára. Az meg, hogy még zombulancia kifejtem majd a következő full posztban.

  • Részint mert csak egy afféle sneekpeek, nyálcsorgatós, "Jujjdevárommár..." beharangozás akart lenni
  • Részint mert áram szerelés közben nem leszen majd áram, mint olyan
  • Részint mert alig látok már a reggeltől
  • Részint meg, ez amúgy is csak egy rövid bejegyzés akart lenni, főleg azok számára, akik egyrészt nem tudnak, vagy nem akarnak sok betűt olvasni (sok ilyen van ám! több, mint te azt gondolnád, kedves nyálas {nem bírtam ki, hogy süssem el ezt az 5 forintos poént}, izé nyájas olvasó), másrészről viszont érdeklődnek, hogy fog-é történni itt valami a közeljövőben és, ha igen mifog?!
  • Részint pediglen, mert kilóra gyártom itt az anyagot. Ugyanis feltett szándékom, hogy az Internet kényes és finoman szólva is borotva élen táncoló nyelvi egyensúlyát, egy precízen hangolt taszajtással szépséges anyanyelvünk irányába billentem. :) Vagy a mélységes Taigetosz szakadékába...

A szokásos humor bon-bon-ok hiányát nyugodtan tudjátok be annak, hogy ma még nem reggeliztem. Tréfarépát se. :P

Kovalsky!

A gyógyszereimet!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Update:

Szerdán megyek agyvizsgálatra. Akkor ki derül, hogy mit rejtettem el a fejemben. Addig nem leszen ennek a posztnak folytatása, na de utána viszont kapjátok majd csőstül! :P :)

Körkérdés, ha valami kis bogyót találnának a fejemben, na nem az agyam helyett, azt már pontosan tudjuk, hogy nincs, hanem ott a koponyán belül. Nos, akkor maradjon, vagy körfűrész?

Szóval az új évre mindenkinek jut egy-egy fogadalom. Bevallom én már a múlt év végén megfogadtam, hogy elegem van a Politoxi régi szürke arculatából. Neki is álltam némi ráncfelvarrásnak. Kezdve a régi, és jórészt már amúgy is működésképtelen, vagy idejét múlt link-blogok eltakarításával. Folytatva azzal, hogy a legutóbbi időkig megszokott, befordulós, rinyálós, szájtépős, sírós bejegyzések helyett, egészen új, befordulós, szájtépős, rinyálós, stb posztokkal fogom bombázni a nagyérdeműt, melyek viszont úgy tűnik, hogy nagyobb közmegelégedésre adnak számot (apám, ezt a képzavart). A lényeg, hogy igyekszem nem csak a külcsínen, de a belbecsen is érdemben változtatni, de legalábbis is, a nagyra becsült olvasóközönség számára fogyaszthatóbbá tenni az agymenéseimet.

Ezért van hát, hogy szívesen várom és bírom a kritikát, a lektorálást és adott esetben a köpködést, mert nem magamnak írom, ha meg senki másnak nem tetszik, akkor saját véres váladékába fullad az egész.

Megsúgom halkan, hogy reményeim szerint lesznek itt még nagyszabású meglepetések, már csak egy valakire várok, hogy előrukkoljon a Millió vénusszal, de hát Rómát sem egy hét alatt építették fel ugyebár?! A díszleteseknek alig négy nap volt az: Én Kleopátra forgatásán. :P

Első, azonnal szembe ötlő dolog, hogy felkerültek a posztok alá a FaceBook Lájk gombok. Azért is történt ez így, mert úgy tűnik, még egy ilyen vén fasznak is mint én haladnia kell a korral, hiszen a blogmotoron keresztül, vagy jó fél éve egy árva üzenet nem érkezett, amíg fácsén, amint azt jól látjátok folyamatos az eszmecsere.

Ja, nem lesz reklám, nem lesz hírérték, nem lesz zIndex címlap. Semmi flinc-flanc. Minden marad a régiben, csak szebb, jobb, jó szagú lesz. (tudjátok a frissen száradó diszperzív semmivel össze sem hasonlítható, őszinte mámora :) )

Szóval LIKE (aka Tetszik) gombok, mellettük egy pici számláló, semmi más. Nem kívánok sem arcokat bemutatni, sem rajongói klubbot alapítani (pedig ez tenne rá még egy nagy szeneslapáttal, az amúgy is nómenklatúra módjára túlburjánzó egómra), sem nem szeretnék senkit sem kompromitálni, hogy ezt az igen toxikus agymenést olvassa. Lehet, sőt, ha tetszik még kötelező is lájkolni. Következmények nincsenek. Ooopsz, majd el is felejtettem, ezzel egy időben, mint egy karöltve jött a megosztás funkció (tú in van). Most már tehát, ha valakinek késztetése van arra, hogy kollégái, barátai, osztálytársai, netán ZH írás előtt még a tanára, agysejtjeit konvergálja a nullához, most megvan a lehetőség rá, hogy egy ártatlan kattintás segítségével elmaradhasson a num.anal. (Numerikus Analízis, te kis perverzek) zárthelyi.

Volt az a randa felütés, de úgy döntöttem, hogy kicsi tompítok az élén. Szóval, megy itt nagyjából a TV, a laptop, a két lámpa, meg a telefontöltők, meg a jó Úristen tudja még hogy mi. Mindez persze egy konnentorról (szakmabeliek kedvéért, dugaljrról). Nem is lenne ezzel semmi baj, ha ezt a bizonyos áramforrást nem '68-ban építették volna be a a szakik, azzal, mint sem törődve, hogy lehet, hogy egy szobába, egy aljzat -kivéve a csillárt, ugyebár, a ahonnét most is üzemelek, a szobán keresztül-kasul húzódó vezetékek tengerén át, amíg ez is ki nem olvad persze- bőségesen elég, hogy kovács néni belegyömöszölje a Raketa prorszívót, úgy hetente egyszer, illetve a Sokol rádió töltőjét. Történt éppen ezért, hogy ezek a bizonyos dugaljak sem nem földeltek, sem nem falba vésett eszközök. Nekik legyen legyen mondva, hogy legalább bakelit külsőt és masszív porcelán betéteket álmodtak bele. Minimum az átadás utáni közvetlen lakástüzeket és Kolorsztár robbanásokat elkerülendő.

Faszom, kiégett a Fő-betápja a szobának... Se villany, se számítógép se tévé, se lámpa. visszasüllyedtem a kib.középkorba. Most is csak 30 méter lengő kábel hozott vissza a XXI. századba. A k.anyját annak, aki kitalálta, hogy védőcső és minden más szar nélkül belehúzza, mit belehúzz belebetonozza az Alu kábeleket a falakba. Nem elég, hogy a savas vasbeton, nem egészen húsz év alatt porózus ropivá csoffassza a beépített 0.5 vezetékeket, de még a konnektorok is külső, földeletlen szaros kis bakelitdobozokban vannak kifejtve.

Történetünk tehát, ott kezdődik, hogy egyszer csak lőn sötétség. Én meg egyenesen vissza sűllyedtem a sötét középkorba.

Nem kell ám egy fluxuskondenzátort, egy atomreaktort és a CERN teljes kapacitását ráterhelni egy ilyen 48 éves aljzatra. Nekem pont elég volt egy 15 wattos, takarékos izzó, egy laptop alig 400Wattos 50 wattos tápja és max. egy tévé: oké az plazma és nagy - lehet, az megzabál 400 wattot.

Van, persze, hogy van egy automata biztosító, aminek illett volna időben leoldania, de nem ez történt. Csupán rám borult a teljes sötétség.

Értem én, hogy a cucilista elvtársak nem készültek fel arra, hogy egy konnektorba (mi másba, amikor össze-vissza, egyet aplikáltak egy szobába) csupán egy Super8 kamera és a Mese diavetítő gép leszen majd egyszer bédugva, de azért nem járunk még annyira messze a fenntartható fejlődés problematikájának felvetésétől, hogy a már akkor is rothadó kapitalizmus csökevényes vívmányai közül ne ismerhették volna fel azt az apróságot, hogy a fejlődés bizony nem áll meg.

Másik vesszőparipám az alu-huzal. Tényleg, de tényleg -tudom ismétlem önmagam, de ezektől a falra mászok- egyetlen félidióta mérnöknek sem jutott az eszébe, hogy a vasbeton, a fém korróziójának segítségével, nem fogja-e esetleg medvecukor szerűre aszalni azokat a rohadt kábeleket? Plusz pont nekik, hogy ezeket védőcső néélkül, csak úgy belebeton a falba. Namost, ha egy jó hülye XXI. századi Állampolgár, szeretné véletlenül kijavítni, ami feleink, szümtükkel és mélyreható idiótizmussal elcsesztek, akkor vésheti széjjel az egész falat. Olyan ugyan is nincs, hogy visszavágunk kicsit, lecsupaszoljuk, ozt már lehet is bekötni újra. Nem, nem kedves elvtársak, mer beleszakad. Sőt annyira régi tré, szar az egész, hogy még a zártszelvényen koptatott sniccer is viszi az egész kábelt, mint életlen kés a Pikkszalámit. Amikor aztán már csak egy kis körömnyi marad a fázisból, na azt próbáld meg belekötni egy újkeletű, külső rögzítésű aljzatba! Toldás nix, Alut nem lehet, csak berhelni, ami ét nap múltán amúgy is a pofádba olvadna.

Valahol arról van szó, hogy nekem/nekünk kell újrakábelezni a szarul (viszont az 5 éves tervet, zsírosan teljesítő) úgy, ahogy megépített lakásokat, azért, hogy a XXI. század követelményeinek talán megfeleljenek. Mert az IKV a XV. parcella mélyére süllyedt már...

Puszta és öncélú rinyálás lenne ez, ha nem tudnám, hogy mennyi, de mennyi ember szenved még ebben szituációban. Azért egy-kettőt szívesen felhúznék a lámpavasra, ahogy a régen bevett szokás volt. Na, de hogy ne radikalizálódjak ennyire, csak kötelezném őket, hogy a villák helyett ilyen elbaszott kanalakban keljen élniük. Sok-sok évig.

Volt még egy-pár jó ötletem, amit szívesen kifejtettem volna, csak elúszott az agyamnak titulált tejfölben.

Konklúzióként mindenesetre annyit, ha áram van, minden van.

Szerző: Skulo

5 komment

Címkék: élet panel én áram gonzo

Weapon of Choice

2013.01.05. 22:58

Persze lehet, hogy csak az én hibám, de nekem speciel úgy tűnik, hogy ahogy aZusában növekszik a szopás. Értem ez alatt, hogy egy fél/tökhülye gyerek bemegy a suliba és néhány autómata és/vagy félautómata fegyverrel felhentel egy csomó kölyköt és tanárt. Lett légyen az bár a Kolumbájn, Connecticut, vagy bármely piti félreeső kis falu. Az US média igen gyorsan és roppant kétértelműen válaszol.

Részint magas szintem megy a sirám az elhunytakért, amit simán meg is értek, én is kitaposnáb a belét bárkinek, aki csak egy kicsit is ferde szemmel néz a lányomra, de az igazán gusztustalan holmi az csak ezek után jön. Én, félhülye, a médiához, csak ippeghogy valamit konyító szülő, azt kezdeném el szajkózni, hogy törjük le minden idióta kölyök kezét, aki csak véletlenül is tök feleslegesen nagyhirtelen lőfegyvert regisztrál. De, persze Én egy ilyen begyepesedett, közel-kelet-európai csökevény állam, marionett-mozgatott állampolgárnak látszó tárgya vagyok csupán. De, azért a macska rúgja meg, ha Én -tökhülye, felülvezérelt- balkáni féreg, azt látnám, hogy úgy kéthavonta cca. 20-30 kölyköt telepumpálnak ólomgaluskával a szomszéd gyermekek, akkor lehet, hogy a tívíben nem: a Gun Smoke, a Son of a Gun és egyéb célirányos műsorokat preferálnám. Kicsit olyan ez, mint ha a saját faszukkal vernék a csalánt.

A legszebb az egészben, hogy ezek a Dicovery-n és a NatGeo-n forognak. Az, azért látszik, hogy ezek Ámerikai gyártású műsorok, mert hát nem Loudon mocsaras partján lövöldöznek a brennyú .50-es verébriasztóikkal. De, tény, hogy kicsiny hazánkban ezeket a műsorokat ez a két csenel közvetíti. Viszont ezek egyértelműen, ehcte Ami műsorok. Az, hogy drága Kárpát és Medencénkbe, csupán a brittish podcastin útján jut el, az már csak hab az tortán -ezt még később ki is fejteném-.

Namostan, félreértés ne essék, nem vagyok én egy vasárnapi iskolás, sőt aki igazán ismer, az pontosan tudja, hogy fejből nyomom a kézi-, gépi- és harcászati lőszerek minimum 70%-kának átütését, rombolását, torkolati sebességét és egyéb fincsi paramétereit, nem véletlenül hívnak engem Skulo-nak. Nade, egészen más tészta ismerni a fegyverek természetét, mint nyíltan és vígan kérkedni azok gyilkoló erejével, főleg annak fényében, hogy a zUSÁban mostanság több gyermek hal meg heveny ólom-mérgezésben, mint gyermekágyi lázban (God bless Semmelweis Ignác, aki megtanította a parasztokat kezet mosni).

Szóval, bár kicsit fura, hogy miért éppen most tolják az arcunkba ezt a rengeteg fegyverbuherátor filmsorozatot, azért értem én, hogy az Ámerikai fegyverlobbinak messzire ér a fark, a keze. Ami viszont fura, hogy miért kell ezt, főleg a történtek fényében ide, Európába is az orcánkba tolni?! Azon dolgok fényében pedig végleg különösen perverz megmozdulás, hogy a hőn áhított tengeren-túli (kurvára Óceán az, de mindegy) minta, egyre inkább szivárog át, az agyilag amúgy sem egy büdös zokninál magasabb színvonalon ténfergő keleti nyelvrokonok szürkeállományába. Annyira hiányzik már egy jó szaftos, véres Cambridge-i mészárlás? Mondom, félreértés ne essék, nekem tetszenek a 900/sec skúlót köpdöső gépmordályok garmada, de ez még egy kicsit nekem is sok. Tudom én az, hogy ezek rétegcsenelek és az egyszeri háziasszony nem tapad rá nap, mint nap ezekre a csatornákra, de akkor nem kéne kurvára csodálkozni, hogy Szilveszter tájt a nigger, a bevándorló kissebbségi fiatalok, mi a répáért gyújtanak fel cca. 2000 tőlük természetesen teljesen független gépjárműveket csupán heccből Párizs külső negyedeiben. Szóval, ha ezt az V. kiegészítés című agymenés odakinn, már nem lehet megállítani, mert hát nem lehet, hiszen ez a propaganda, ez a törvény, ez az Ő kultúrájuk, akkor miért kell a Pitish Broadcastng Netwerken keresztül még az arra fogékony Európai arcokba is beletolni. Illetve, ha mégis akkor mifaszt csodálkoznak, hogy van rá fogékonyság?! Igaz, itt nincs V. (ejtsd: Véedik) kiegészítés, de, hát a már jól bevállt Ejrópai ésszel megoldják ezt okosba.

Valójában a sok, Ami férget nem értem, hogy miért nem képesek fellépni ezek ellen, illetve értem én, mert hát ott is túlnépesedés van, meg munkanélküliség, viszont túl jó a közegészségügy, hát valamiben a kölyköknek is meg kell halnia. Nem dughat, minden gyökér Ami petárdát a seggébe szilveszterkor.

Szóval ez kell a népnek: Circus és Fegyverek igény szerint...

Lektorálenzie bitte, nekem megint nincs kedvem...