Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Nos, az van, hogy hajnalban, amikor még, valami oknál fogva (talán mert ez a hajnal éppen vasárnapra esik és csak az ezt megelőző pillanatban estünk haza, egy átgarázdálkodott éj után; vagy csupán a menetrend szerint beköszöntő időjárási front tornázza a vérnyomásunkat az értelmezési tartomány maximumának a közelébe; netán egyszerűen csak úgy döntöttünk, hogy ma bele csapunk a lecsóba és pirkadatig, a kedvenc sorozataink frissen letöltött részeinek megnézésével próbáljuk virágba borítani a -társalgási kultúránk, szeretve gondozott kertjében, a lemaradásunkból fakadóan egyre jobban szétterülő-, poros szellemi ugart) még éppen ébren vagyunk. Akkor, amikor már tudatos énünk képtelen uralkodni, az elménk egyre lassabban csordogáló, gyanta szerű össze-visszaságán... na, akkor okádja elő, -egy, a ránehezkedő vízfal békjóitól megszabadult, víz alatt kilőtt, sárga gumikacsa módjára feltörő tudatalattink, legmélyebb, forrongó bugyraiból: A Troll-t.
(Avagy az úgynevezett fórum-trollt, hogy pontosítsak. Bár ez manapság már idejét múlt kifejezés kezd lenni és sokkal inkább jellemző az Internet-troll, vagy a Facebook-troll megnevezés, amivel illetni szokták őkelmét.)

internet_troll.jpg

Mert elkerülhetetlenül, kiűzhetetlenül mindenkiben ott lakik. Bármilyen ádázul is tagadjuk a létezését a lelkünkben. A leg-kérlelhetetlenebb, trollgyilkos, konzumkommentelőben ugyanúgy megtalálható, mint a rózsaszín habcsók-ködben úszó, virtuális cicákat simiző, cukiságrajongókban. Ugyan olyan elmaradhatatlan követője Ő, az irodalom tanárokat gőzhengerként kérlelhetetlenül legyűrő, megrögzött nyelvtan-nácinak; mint a decens, a gyermekük fejlődését fotósorozatokkal és több órás filmekkel bőségesen dokumentáló, frissen lebabázott, hurrá-anyukának.

Ott van az mindenkiben, csak többnyire lapul a rohadék. Vár. Várja, hogy a fáradtságtól tapló száraz, aszott törökméz állagú agy -egy, az alvásmegvonásos kínzásoktól megtébolyodott, Guantanamói fogoly módjára összeomoljon- és elengedje a gyeplőt. A kezdetektől ott figyel suttyomban és vár. Vár, hogy rádrontson. Vár, hogy átvehesse a hatalmat. Te pedig nem menekülhetsz. Tulajdonképpen vannak már jelei a tevékenységének, akkor is, amikor még csak a fáradtság első jelei mutatkoznak. Például: egy-két betű elgépelése mókás eredményekkel, figyelem felkeltésnek megteszi. Olyankor már gőzerővel teszi a dolgát, amikor hosszas küzdelem árán sem sikerül, a kis nyillal eltalálnod a megfelelő elemet a böngésződ 'Kedvencek' menüjében (ami a fáradt szemed számára, ilyenkorra már leginkább, az ókori pergamenek módjára, apró betűkkel sűrűn telerótt, hosszan tekergődző, előszoba-szőnyegnek tűnik) és ezért, -a korai órára való tekintettel, akurátusan kiválasztott- néma, ám annál kacagtatóbbnak ígérkező, levezetésnek szánt Youtube-videó helyett; egy üvöltve és sikítva élvezős, japán, szadó-mazó pornófilmet sikerül véletlenül elindítanod. Ami persze szablyaként hasítja fel a csendet.

Felismerni a "keze munkáját" ott is, amikor egy pirkadatig készülő, reggelre a főnök asztalára, fővesztés terhe mellett elhelyezendő, roppant fontos dokumentum esetében, a mentés helyett, a bezárás menüpont kerül kiválasztásra, a lassanként balladai homályba merülő látószerv, utolsó gonosz tréfájaként. Olyankor már a szemünket és a kezünket is Ő vezérli. Ilyenkor válik a könnyed, oly sokat gyakorolt mozdulat amivel az egér után nyúltunk, természeti katasztrófává, mert ez most, a billentyűzet mellett, gőgösen tornyosuló pohár tartalmának, véletlenszerű irányban történő kiürítésével végződik. Értelemszerűen a ragacsos lé, egyenesen a klaviatúrára, vagy az ölünkbe ömlik. Rá arra a ruhánkra, amit egyébként még nem szerettünk volna levenni, mert csak reggel ment volna a szennyesbe.

Igen, Ő az, aki éjszaka sületlenségeket ír ki a nevünkben a Facebook-ra és a Twitterre, porba gyalázva a védekezésre képtelen tudatunk, ami csak másnap eszmél rá, hogy mennyi ismeretlen eredetű, gonosz hangvételű bejegyzést tudott az elszabadult Troll összehozni a féktelen tombolása alatt.
Nem hibáztathatunk hát senkit az érdektelen, kötekedő, a témát hírből sem ismerő bejegyzéseiért, mert most már tudjuk, hogy nem ő tehet róla, a benne élő Troll a tettes!

A bejegyzés trackback címe:

http://politoxi.blog.hu/api/trackback/id/tr585649121

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.