Az még hagyján, hogy szart sem látsz csak a kék villogót és hogy sárga mellényes, roppant kedves emberek kaparnak össze a kanapéról -jajj nem is, előbb egy Algopypine injekció, hogy nagyjából úgy nézzél ki,mint egy ember, de aztán miután nagyjából járóképes állapotba kevertek levezetnek a "kék-kék-kék" -be. Nos, innentétől már sem a Tétényi trauma, sem a János, nem tűnik messzinek, főleg, hogy közöd nincs az egészhez.
Kipakolnak valahol, betessékelnek egy váróba, ahol rajtad kívül még sok, náladnál sokkal szarabbul kinéző hölgy, s úr foglal helyet. Ráadásul ez még nem is János Trauma, csak egy "lájtos" Tétényi Zombulancia. Aki, járt már valaha fent a Jánosban, úgy csúcsidőben, azt tudja, hogy ott, semmi perc alatt tökig lehet járni a vérben, mert pl. az autó-balesetesek és egyéb csúnyán kinéző emberek is ott landolnak, legalábbis a budai szekcióból.
Szóval a Tétényi Zomb. (nincs kedvem mindég végigírni, na), az a könnyed szekció. Ott, csak cukorkómával, vakbéllel, kiszakadt sérv-vel és egyéb nem túl életveszélyes holmikkal lehet dekkolni. (Az megvan egyébként Rejtőtől, hogy a dekkolni, az a pergő tűz alatt a fedezékben futást jelenti? Nekem csak pár éve jött ez át...) Szóval egy szaros migrén rohammal még simán kezdő versenyzőnek éreztem magam.
Nyújtanék egy kis betekintést a Tétényi Zombulancia vidám, ámde roppant kimért, modoros, hideg és kurvára idegőrlő életébe:
Bevisz a villogós kocsi és mivel nem vagy haldokló lebasznak a váróban, ha nagyon szarul nézel ki, belédtolnak, valami holmit, illetve jön a vénás infúzió. Namostan, a baj, csak az, hogy van az egész váróban, max. 10 ülőhely. Itt üldögélhet, az, akit éppen most hoztak, vagy visszahívtak. Plássz, a rokonok. Szóval jobb esetben akik igazán döglődnek azok ülhetnek, kb. 3 vizsgáló dolgozik ezerrel a maradék, meg néz, mint hal abban a bizonyos hideg vízben és áll, mint lófasz ugyanabban a közegben. A buli akkor kezdődik igazán, amikor több kezd lenni az állóképtelen beteg, mint a hely (+ vizsgálókban tengődők), vagy elfogy az infúziós "kocsi" [? tudja, a tököm, hogy hívják, azt a ruha-akasztót, amire fel lehet lógatni a zacskókat]. Én spec. jól jártam, mert nem bírtam állni, ezért (hogy a mégse foglaljam a helyet a padlón) letámasztottak egy padra, de akkor kezdtem el igazán aggódni, amikor -a mellettem ülő 3; azaz három- zacsira kötött beteget megkérték, hogy ugyan osztozzanak már együtt, 1! ilyen állványon, mert úgy egyébként elfogytak. Éppen ekkor kezdett a tudatom visszavándorolni a földi porhüvelyembe és a hullafehér arcommal, odébb is tudtam csúszni a fém tákolmányon, hogy engedjem Őket legalább egymás mellé ülni, hogy azzal a virágállvánnyal elférjenek. Erre megszólal, a két! hölgy és az egy úr közül az egyik fiatalabbik -jelzem szerintem, roppant betegnek kinéző nő-, hogy: "Szia! Örülök, hogy kezdesz jobban kinézni, eddig elég elég ijesztően festettél." !!!4444 és még több felkiáltójel.
Bazz! Én néztem ki szarul, amikor Ti hárman vagytok egy talicskához kötve és egyébként sem festetek túl szépen. Egyébként nem kérdeztem meg, hogy mi a bajuk, Zombulancián nem szokás, vagy elmondják, vagy már úgy is mindegy. Döglöttünk ott még vagy 3-4 órát, pontosan már nem emlékszem, mire lassan elszivárogtak a népek és végre nekem is tönkre tehette a bal kezemen, az összes elérhető vénámat, egy betanuló Doki. Ugattam neki ugyan, hogy leszakadhatna a bal kezemről és kezdjen el sürgősen a jobb oldalon kotorászni, mert nem vagyok egy balos fajta. Azért sikerült kb. négyszer annyira elbasznia, hogy már szívem szerint kikaptam volna a kezéből a vérvételes holmit, hogy majd inkább én, mire leesett neki, hogy tényleg esélye sincs és gyorsan elintézte a jobbat. Megjegyezném zárójelben, hogy még mindig trombotizált (heges és fáj) a bal karom, pedig volt ez már vagy két-három hete, hogy verném szájba egy péklapáttal a srácot...
Mindezek örömére, kaptam a jegyet az MRI nevű körhintára. Fiumei út, hajnal 8:35, befutok a főbejáraton -jelzem életemben nem voltam még abban az intézményben-, nézem a kitapasztott táblákat, semmi, még 5 percem van a menet indulásáig. Megtanultam: "Magyar ember, Magyarországon nem téved el, hanem kérdez.", na ez volt az első hiba, amit elkövettem. Ott dekkol a hórihorgas portásember a fülkéjében, gondoltam megkérdem hát tőle, csak tudja, hogy hol az MRI, bazz. A válasz rövid volt, egyszerű és pont olyan tompa, mint az egész figura maga: "Kimegy, balra, balra 7-es kapu.". Kifutok az főbejáraton, le a lépcsőn, még eszembe is ötlött, hogy milyen tréfás is lenne, most ledzsalni a vizes márványlépcsőkön, mert akkor legalább biztosan tudnám, hogy mi a bajom (szarrá törtem magam) és a Trauma Team is a közelben lenne. Később nagyon sajnáltam már, hogy végül mégsem estem el, talán gyorsabban bejutottam vón. Szóval a hetes kapu kurvára a Mentőbejárat volt. Abban azért biztos voltam, hogy -legalábbis egyenlőre- nem itt kell behatolnom a komplexumba. Mentem hát tovább balra-balra, kb. körbejárva az egész elcseszett épületet. Megjegyzem; amúgy is sík ideg voltam a vizsgálat miatt, pulzusom és vérnyomásom az egekben, kedvesem, meg otthon az igazak álmát alussza, szóval még 'tűzfedezetet' sem sikerült biztosítanom háttértámogatás gyanánt. Így azért, mivel azt már tudtam, hogy a Főpori síkhülye, most a hátsó/belső parkoló kapujának őrizőjét kérdeztem igyekeztem megkérdezni az MRI-be jutás mibenlétéről. Éppen komoly tárgyalásban volt ugyan egy -valszleg.- szintén ott dolgozó kollégájával, egy lepattant felni javításának trükkjeivel kapcsolatban, de azért csak megzavartam őket. Úgy néztek fel rám, mint aki legalább is a pénzüket és/vagy az életüket követelné, de azért megkaptam a kurta választ: "Jobbra kimegy, a Mentőbejárat után, a 2-es kapu." Ők rögtön vissza is tértek az égető probléma további elemzéséhez, én pedig magamban sírva-anyázva, most már 140-160-as pulzussal és szemkiugrasztó vérnyomással szaladtam le az újabb kört a kib. épület körül. Talán mondanom sem kell, hogy az Mbj. utáni kettes kapu kurvára nem az MRI, hanem az "Ételhordás - Kórházi Áruszállítás" címkét viselte. Faszom...
Végül saját kútfőből találtam meg a 6-os kapu mellett a szép, fényes, igényesen gravírozott üvegajtajú bejáratot, ami ugyan sem számozva nem volt, sem az 'Ide Gyere MRI-re Paraszt!' feliratot nem viselte, azonban a vizsgálatot végző cég logója és neve, már messziről virított róla és generálisan elütött a műintézmény többi viseletes, mocskos belépési pontjától. Tény, hogy nekem is gyorsabban leeshetett volna, de az is igaz, hogy a fasznak kérdeztem meg azt a két vasparasztot, ha körbe-körbe küldözgetnek, ahelyett, hogy annyit nyikkantak volna, hogy: 'Az első, tiszta ajtó balra, fijjatelembör, Az a céges felíratos.'. Tehát néhány kör bemelegítő futás után beestem a váróba. Jelzem, odabenn; tisztán, rendesen, gördülékenyen, kultúrálltan zajlott minden. Annyi apróság volt csak, hogy amikor beestem az öltözőbe, akkor megkértek szépen, hogy a üljek már le egy kissé és a pulzusomat, illetve a vérnyomásomat, legyek már olyan kedves a földi körülményekhez visszaigazítani.
Maga az MRI (ofc) teljesen fájdalom mentes eljárás, csak: mozdulatlanul, kussban, hullamerev fejjel, kell feküdni kb. tíz percig. El is neveztem a pozíciót Drakula-pozitúrának. Közben az emberbe tolnak némi kontrasztanyagot, vagy Plutoniumot, vagy Uránium235-öt tuggyisten, hogy rendesen világítsak majd a sötétben. Ez később jól is jött, mert otthon, a lépcsőházban kiment a villany. A háttérben vidám techno zene szólt, vagy a hűtőszivattyúk dorombolnak ilyen ütemesen, hogy megnyugtassák az embert, azt már soha nem fogom megtudni, mert elfelejtettem megkérdezni kifelé menet. Az viszont biztos, hogy az MRI berendezés, brutál, mindent átható zakatolása jobb muzsika volt, csak néhol volt túl erős és gyors a basszus. Az egész cécó, nem tartott tovább egyébként 20 percnél, ajtótól-ajtóig. Szóval ennyi. Lelet a jövő héten. Megnézzük, hogy mit dugtak el bennem aZufók.
Ja, még annyit fűznék hozzá, hogy nem tudom, mifasz volt még ebben a kontraszt anyagban Plutóniumon kívül, de az óta zúg a fejem és jobban pörgök, mint bebaszott vurslis keze alatt a ringelspiel. (gy.k.: körhinta)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
