"És senki nem fogja tudni, hová lettek azok a kis bigyók, meg az a fura kis izé... raf... raffiakötőállvány, amihez ... elveszíti a barátja kalapácsát és a fiatal nem fogja tudni, hogy hol vannak... már azok a dolgok, amiket apáik birtokoltak, mert apáik csak előző este rakták oda úgy este 8 körül."
Dolgozzuk fel a női nemet (na, nem kolbásznak, hanem így teoratize). Érdekes párhuzamokat találhatunk az állatvilágban, illetve attól függ hogy honnét nézzük. Mert ugyebár régi rejtély az XY versenyzők számára, hogy az ellenkező nem, mégis mi a Jóistent akar tőlünk.
Bontsuk le tehát archetipusokra, mert megfoghatóbb és értelmezhetőbb kategóriákba tereli a roam-oló vadakat.
1. A szabad nőstény: érdekes, hogy amíg, pl. az oroszlán hímje a hasát sütteti a napon, addig, a vele egy klánban élő nőstények vadásznak. Ha kicsit elvonatkoztatunk a nagymacskáktól, akkor sem jutunk más eredményre. (A biológiai fejtegetésem, pont annyira pontosa, mint bármely másik témában elkövetett megmozdulásom, tehát semennyire. Ezért aki ezt a szememre vetné, az legyen tisztában a teljes tudatlanságommal a témában. Ez nem természet-tudományos fejtegetés, ez puszta feltételezés.) Ez a fajta a vadász nőstény. Minden sejtje arra koncentrál, hogy a fellelhető és elérhető kevés hím érdeklődését felkeltve, pont Ő legyen az aki az adott csoport kiemelt egyede abban a tisztességben részesít, hogy utódokat nemz neki. Nem is lenne ebben semmi hiba addig, amíg nem jövünk rá arra, hogy sokkal kevesebb a lustálkodó hím, mint a reájuk vadászó nőstény. Pont ezért, a szabad nőstények körében olyan háború zajlik, amit a lusta, dög hímek nem is látnak át, vagy ha mégis, hát nem foglalkoznak vele, hiszen nekik nincs mit veszteniük. Dúl hát a szabad rablás és a vérengzés.
2. Az anya archetípus: amikor végre sikerül a kevés fellelhető, ivarképes, hím közül kiszúrni és meg is szerezni az egyiket, akkor a nőstény -már amennyiben az adott hím nem egy balfék- átlép az anya szintre. Minden vadászó, szabad nősténynek ez a célja -ha nem is látja be-, viszont ezt elérni az adott populáció lehetőségeihez mérten, csak keveseknek -cca. a felének?- adatik meg. Ezért azonnal átkapcsolnak anya, avagy "széttéplekhafenyegetedakölykmet" üzemmódba. Ez pont annyira automatikus, mint amennyire az ezt megelőző fázisban a vadászat volt. Ragaszkodván a nehezen kiharcolt előnyhöz, életüket áldoznák a megszerzett előjogokért. Innentől tehát a hím pont annyira másodlagossá válik, mint a kölyök etetésére széttépett préda. Adott lesz tehát, a kölykét a végsőkig védelmező nőstény és a párzás unalmába belefáradt és egyébként is lusta hím. Van-e ennek valahol pozitív kimenete?
Más. Szokták mondani, hogy a blogok negatív eredménye a kérdezés. Már az, hogy a feldobott téma végén egy kérdés lóg, marad lógva, lógatva vagyon a levegőben. Megfigyeltem, hogy ettől a hibától -hiba ez egyáltalában, vajon ki határozza meg az általános elveket?- én sem vagyok mentes. Nos, regisztráljuk azt, hogy észrevettem, de nem érdekel, mert szeretnék, minthogy, kommunikációt kicsikarni az olvasó közönségemből. Ha ezt kérdések feltevésével érhetem el, oké. Ha ehhez rázós témákat kell feldobnom, ám legyen. Nem viszolygok én semmitől, mert a eredmény a lényeg. ;)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
