Sokáig gondolkodtam rajta, hogy milyen poszttal is térjek vissza. Mert, hát annyi minden történt az utolsó -nem, nem a múltkori napirövid, hanem úgy 2011 óta-, hogy nem nagyon tudom hol kéne felvenni a fonalat. Aztán rájöttem, hogy "Theres no spún", kurvára nincs is fonál. Eddig sem volt. Van az, Én blogoknak, egy olyan különleges perverzitása, hogy nem kell semmit sem írni. Tehát azoknak a pervert állatoknak üzenek, akik eddig is olvasták, illetve azoknak, akik csak most csapnak a lecsóba, hogy az égvilágon semmi sem változott.
Volt egy érdekes álmom -nem, nem mint annak a sötét bőrű fazonnak, aki aztán agyon is lőttek érte-, hanem pont ilyen spontán proli álmom volt. Érdekes darab lett, ezért amikor felriadtam belőle, gondoltam gyorsan írok is róla. Viszont, ámbár, avagyon, szóval: na jó. Mire ide jutottam pont úgy foszlott múló rémképek, tovaröppenő darabjaira, pont mint egy álom, na. Talán még fel is tudtam volna idézni, ha nem is az egészet, de múló, nyúló darabkáit, hogy ha nem követem el azt a hibát, hogy bekapcsolom a tévét. Oké, na jó. Nem igazán bekapcsoltam, mint inkább, hogy hangot adtam rá. Nektek megvan egyébként az a fíling, hogy amíg régen Róbertgidára (brrr, még azt a pedo csávót) vagy bármely más egymást, illetve egyéb erdei állatokat lemészároló mesehősre aludtatok el, addig mostanában beleszundítotok a tévénézésbe?! Valójában nem is magába nézésbe, hanem a narrátor monoton, andalító hangjába. Olyan lehet ez, mint a régi idők esti meséje, csak kevesebb mészárlással. (már persze, ha nem valamelyik horrorcsenelen szoktál elaludni) Hű, de elkalandoztam. Naszóval: szoktatok úgy elaludni a tévé távirányítóval, mint megboldogult gyermekkorotokban a macival? (a maci behelyettesíthető bármely hozzád közel álló/fekvő plüss-álattal lettlégyen volt az bár béka, egér, nyúl vagy zombi kinek-kinek vérmérséklete szerint) Nem várom meg a választ, a lényeg, hogy én szoktam és amikor felriadok, vagy csak simán ráfekszem a távirányítóra, vagy mindkettő, akkor automatikusan visszateszem rá a hangot. Mert persze rutinos versenyzőként, még fél álomban, azonnal, mute-olom a készüléket, amikor a kellemes narrátorhang után, úgy az álom határán az arcomba üvölt a reklám.
Így tettem most is és a leírni szándékozott álmomat zajosan dübörgő úthengerként zúzta szét az agyamba toluló Femili Gáj. Ezért, mivel a boldog álmodásból csak töredék foszlányok maradtak meg, a durva valóság ezeken átnyomuló erőszakhullámai után, nem kaptok belőle semmit.
Gondoltam, hogy írhatnék valamit erről a beteg rajzfilm-sorozatról is, de nálamnál sokkal profibb kritikusok már elkenték a száját. Nem hiszem, hogy sok újjal tudnék hozzájárulni a köpködéshez. Mondjuk én pont szeretem, de ez irreleváns. Fennen lebegett tehát a kérdés, hogy mivel fogom megtölteni a rég óta halogatott visszatérő irományomat, ha már az álom, mint annak egyébként szokása, dolga végzett Pán Péterként röppent ki a fejemből? Maradt tehát a semmi. Az ébrenlét nyalka ökörségei, az szunnyadás víg hazugságai helyett. (mondhatnám egy Petőfi veszett el bennem, de tényleg jó mélyen)
Sokan adjusztáltak, hogy írjak újra. Nem igazán tudom elképzelni, hogy miért érzik magukat alkalmasnak a lassú, fájdalmas halál azon formájára, amit az én hülyeségem olvasása jelent, de ki vagyok én, hogy megkegyelmezzek nekik? Megszületett tehát ez: -nyitó posztnak szar- az átívelt idővel (az uccsó, meg a most között) még barátságban sem álló, reményeim szerint könnyed ökörség. Pont annyira tértem vissza, mint a Súmékör-Lévi-4 üstökös, ami belecsukódott a Saturnus (ejtsd: ahogy jól esik) gázgömbjébe. Viszont annyit nyaggatatok, hogy már csak a puszta gonoszság bennem pulzáló magja sem engedhette, hogy kihagyjam ez az Áj Em Fakin Bekk, öntömjénező megnyilvánulást.
U.i.: Ha nem olvassa senkisem, pont úgy meg fogok haragudni, ahogy régen is szoktamvolt és ezt rögtön vehetitek fenyegetésnek is.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
