Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szakács pohárral a kézben

2009.09.15. 23:53

In Memoriam Keith Floyd

 

Elment.

Meghalt a legjobb. A kedvencem. Keith már az isteneknek főz.

Irigylem őket. Piszkosul jó  szakácsot kaptak, plusz egy jó humorú, kedves britt öregembert. Naja, nem volt fiatal, nem is tagadta, nem örült neki, de méltón viselte. Az a fajta volt, aki az öregséget is szépen beépíti a maga kis világába. Mondhatnánk a stílusává vált. Ezek persze közhelyek. Elmondhatnánk ezeket a frázisokat majdnem minden tisztességben megőszült emberre. De Ő neki jól állt. Persze nem rajongott érte, de azért emelt fővel viselte.

 

Naja, úgy írok most róla, mintha a haverom lenne, mintha a szomszédom lett volna. Hát valahogy az volt. Pont olyan műsorokat készített és olyan könyveket írt, amikre ha odafigyelt az ember, akkor úgy érezhette, hogy a barátja. Nem, Főzzünk Keith Floyd-al volt a műsora, hanem Keith elegánsan főzögetett, piázgatott és közben, ha szerencsénk volt mi ezt nézhettünk is és még a receptet is megkaptuk. Nem, ez nem valami ronda leereszkedő stílus. Egyáltalán nem, inkább, mintha valami jópofa nagybácsi - egy iszonyatosan jól főző, nagyon humoros - átruccanna főzni és minket is bevesz a buliba. Én nézőként, vagy olvasóként soha nem éreztem úgy, mitha egy jézusatyaúristenmilyenállat szakács leereszkedne a kis, patkány egyszeri júzer szintjére és megmutatná neki a black pudding receptjét.

Egyből megszerettem. Ő volt számomra a kócos, ős fazon, aki azon kívül, hogy piszkos jól főz, többet beszél a kamera mellé (az operatőrrel, vagy a rendezővel, kitudja), illetve folyamatosan piázott. :) - Apróra vágjuk a hagymát - egy korty sherry -, üvegesre pirítjuk - egy korty bor. Tett, vett magyarázott és folyamatosan piázott, mintha csak én főznék. :) Na, persze Ő tudott főzni én meg max. a receptjeit próbáltam elkészíteni. De aki látott már engem valaha is főzni, az tudja, hogy Keith-től tanultam. Úgy értem, hogy többet pofázok és iszok, mint szeletelek és csak úgy érzésre - valahogy belegondolok, hogy milyenek lesznek majd az ízek úgy együtt - fűszerezek. Najó, inkább szeretném azt hinni, hogy egy ici-picit is úgy főzök, mint Ő főzött.

Volt szerencsém vele élőben is találkozni. Bevallom, akkor azt hittem, hogy majd szinte egyedül leszek ott. Nem számítottam én semmi sorbanállásra, meg tömegre. Pedig nem kevesen voltak, ha jól emlékszem, akkor kb. két órát álltunk sorban, hogy beszélhessek vele egy pár szót és dedikáltatni tudjam a könyvét. Visszafogott volt - olyan igazán angolosan visszafogott -, fáradt és öreg.  De azért ő volt Keith Floyd számomra a szakácsművészet csúcsa. Habár nem szerették volna -nem is engedték igazán-, hogy hosszas beszélgetésbe elegyedjek vele, azért egy pár mondatot sikerült vele beszélnem és igazán sokat jelentett. Szívesen dumáltam volna vele órákig ételekről és italokról és Magyar ország látnivalóiról, de nem lehetett, hogy is lehetett volna, hiszen egy kisebb tömeg volt rá kíváncsi. Igazából ezért nem is engedtek természetesen hosszabb csevejt, hiszen, ha mindenki csak két percet beszélt volna vele, aki akkor sorban állt, amikor én ott jártam, akkor vagy harminc órát töltött volna csupán dumával. Én igazából úgy láttam rajta, hogy örült annak, hogy a "Thank you" és a "Hello Mr. Floyd" frázisokon túl -amiket akkor már valószínűleg kb. ötezredszerre mondattak el neki- egy pár, ezeken túlmutató mondatot is tudtam váltani vele, azért a körülötte elterülő médiagépezet hibamentesen (szinte hibamentesen) működött és már tereltek is tovább. Azért jó volt, én nagyon örültem neki, hogy élőben találkozhattam vele.

Most pedig már nincs többé. :(

Együnk és igyunk hát az Ő emlékére is. Főzzünk jól és jókat. Főzzünk jókedvűen és szabadon. Mosolyogva és fűszeresen. Bárhogyan is, de főzzünk, együnk és igyunk ez nagyon ment neki és ezért szerettem őt annyira. Hiányozni fog.

A bejegyzés trackback címe:

http://politoxi.blog.hu/api/trackback/id/tr181385269

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Szimpatikus öregúr volt, béke poraira. Csinálni kéne egy garam masalát az emlékére....
Sokat nem láttam, olvasni végképp nem, főzni meg a "Szakácskönyv buta informatikusoknak, aka. hogyan főzzünk teát"-ból szoktam, nemhogy stáljudit (vegyünk elő a spájzból ávokádót, sós ringlit babbal, orángutánt, zsézsét, orchideaszirmokat, meg délkeletafrikai unbutu diót, hiszen minden háztartásban akad. Kettő is... Hogy legyen tarcsiba.....) avagy Floyd szakácskönyvekből. Viszont bírtam én is. ÷] RIP as well.
Jaja.. néha én is láttam egy-egy műsorát, de nem sikerült mélyebben elmerülnünk egymásban. Egy biztos, Anyuék sokat nézték ÷] AZ orchideaszirmokoz meg ne felejtsük el a frissen reszelt balzsamecetben párolt csicseriborsot. az hozza ki igazán a majomcomb zamatát.
azért azt megoszthadnád mi volt az a pár mondat amit sikerült vele beszélned...tényleg
Hát kb. annyi történt, hogy:
"
- Hello Keith, my name is Andrew! I realy like your cooking style.
- Oh, thank you Andrew.
- I am a big fan of you and i'm really happy to meet you live in Budapest.
- Here's a gift for you. :)
(Adtam neki egy üveg Tokaji Törköly pálinkát. Gondoltam mekkora spíler leszek már, hogy piát viszek az öregnek. Naja, ezt még rajtam kívül kb. másik 300 ember is így gondolta már előttem. Szóval az asztalkáján és körülötte volt már vagy szász üveg különböző pia és ezek közül az enyém volt úgy a hatodik TP. Mondjuk én legalább írtam rá egy pár sor neki, ha jól emlékszem, hogy ajándék tőlem, meg hogy jó főzést kívánok. De szerintem -mivel, ahogy azt később a műsorából megtudtam- addigra már el volt tíltva az ivástól, a házigazda könyvárúház alkalmazottai és a bodygárdok örültek leginkább a hirtelen jött karácsonynak.)
- Have a nice stay in Hungary and it was nice to meet you. Good bye!
"
Valami ilyesmi egyszerű beszélgetés volt. Erősen nyomták a sort a szervezők, mert bár azt hittem, hogy alig páran leszünk kíváncsiak rá, ha jól rémlik akkor vagy másfél órát álltunk sorban mire dedikáltathattam vele. Mondjuk arra én szüke voltam, hogy nem egy hirtelen ott vásárol könyvet irattam alá vele, hanem egy "használt" példányt vittem magammal az alkalomra. Szóval gondolom, hogy sokan voltak, akik akkor vették csak meg az irományt, sőt biztos vagyok abban is, hogy jó páran ezek közül, akkor látták őt először, de tudjátok, hogy milyen hülye a magyar, ha valami sor van, akkor valamit osztanak, vagy ha látjuk, hogy celeb van, akkor oda kell menni, akkor is, ha azt sem tudjuk, hogy kiféle-miféle az illető, vagy honnan a málnából is kéne ismernünk.
Ennyi, semmi nagy sztori. Én persze örültem neki, hogy találkozhattam vele. Mindig a másorát bámultam, ha tudtam és az életrajzi könyvét is jónak tartom, sőt jobbnak, mint a szakácskönyveit.
@tribal: Ja, a fenti neked ment. :)
Meg persze küldeném mindenkinek aki szereti. :P :)
köszi.... akármennyire is halmozott volt számára a helyzet tp és hello izé ügyileg azért a használt példánnyal együtt ez már nem ugyanaz...én is nagyon bírtam- nem tudom kik pótolják ezeket az igazi "arc"-okat-...nagy veszteség bár vegetáriánus vagyok :-)
Egyik kolléganőm lánya volt a tolmácsa a Bp-i látogatáa alkalmával. Csupa jót hallottam így közvetve róla.. hogy közvetlen, kedves... meg hogy alig lát ilyenkor valamit az országból, ahol főz.
Azért ez nem jól hangzik, főleg azt irigyeltem amilyen helyeken főzött.
Igen, de azért csak ott volt, csak látott valamit... kóstotgatta a helyi ételeket, italokat :) Megszaglászta a fűszereket. Tuti nem a szállodai szobájában üldögélt elbarikádozva:)
Ja, és ahogy a könyvében is írta, rajongott a piacokért.. úgyhogy voltak a Fővám téri Nagycsarnokban is :)