avagy hogyan készüljünk fel egy kerékcserére
Nem vagyok egy Fitti Paldi (gőzöm nincs, hogy írják a manus nevét és semmi kedvem megkeresni) nem vezetek kimondottan sokat, sőt a jogsim is frissnek mondható, alig négy éves. Talán éppen ezért, ma volt az első defektem. A kerék kilyukadása pontosan olyan dolog, amiről az ember csak hall, ami mással történik meg, ami egy haver haverjával történik. Hát én ma megszívtam. Mondjuk szerencsém is volt, éppen egy szűk utcában gurultam át egy fekvő-rendőrön gyök kettővel és csak kilyukadt a kerék és szépen lassan leeresztett, nem az autópályán szállt el a cucc száz negyvennél.
Szóval puff és hallom, ahogy ereszt a gumi. @&&##&@#&°°˘°° és akkor még finoman fogalmaztam. Ez a blog eddig sem (és ezután sem lesz) volt híres a finom szóhasználatáról, de azt a pár mondatot, amit a leeresztő kerék hangjának hallatán mondtam ki, ahogy éreztem, amint az autó bal hátulja lassan lerogy, inkább nem idézném. :) :P
Najó, szóval kerékcsere. Elkerülhetetlen. Életem első kerékcseréje, saját autón, saját két szép kezemmel. Mint minden elsőtől ettől is féltem, de meglepően felkészültnek bizonyultam, illetve pont olyan dolgok mentek nehezen, amire nem is számítottam volna. Viszont pontosan ezek az okok vezettek arra, hogy írjak róla egy posztot. Hátha valaki, aki elolvassa, annak a következő kerékcseréje sima-liba lesz és elmarad a rémálom. Akkor szépen sorjában:
- Anyázás és annak ellenőrzése, hogy valóban defekt van. Letudva.
- Csomagtartó felnyit. Bányásszuk elő a pótkereket. Hát igen, bennem volt a para rendesen, hogy milyen állapotban lehet. Pedig még a KRESZ-ben is benne van talán (mindenesetre az oktató biztosan a lelkünkre kötötte), hogy rendszeresen ellenőrizni kell. Én meg csesztem rá, szóval maradt a para. Végül azon kívül, hogy meglepően pókhálós volt, egészen használhatónak tűnt. Oké, akkor szedjük ki. És itt találkoztam az első meglepivel. Az a szárnyas anya, ami a helyén rögzíti a pótkereket tisztességesen be volt rohadva (naja, ha néha ellenőrzöm, akkor talán nem köt bele). Küzdés-izzadás nem mozdul. Bazz... Végül a begyógyult lekvároknál és mézeknél bevállt módszer segített. Lassan, de biztosan csavarni és nem izomból tépni, mert úgy szart se mozdul. Persze merő rozsda a csavar alja, de végül megvan a pótkerék.
- Keresztkulcs. Kiemeltem, mert fontos, enélkül halott az ügy. Sem nem tudod leszedni a régit, sem nem tudod felrakni az újat. Apróságnak tűnik, de új felni beszerzésekor nem árt ellenőrizni, hogy van-e még szerszámunk, amivel szerelni tudjuk. Nekem volt.
- Emelés. Alap, de megmelítem, hátha már valaki elfelejtette az oktatást. Kézifék behúzva, autó sebességben és ha egy lejtősebb területen vagyunk, nem árt még a biztonság kedvéért valami izmosabb kővel megtámasztani az ép kerekeket. Természetesen nem paszírozhatjuk be az emelőt egy tetszőleges pontra az autó alá, meg kell keresni az emelési pontokat, különben - főleg egy régi, rozsdás kaszninál - esetleg az autószőnyeget sikerül csak megemelnünk és egy újabb lyukat illeszteni az autó aljára (Frédi-Béni sztájl). Itt jegyeznék meg egy szintén nem túl fontos, de praktikus cuccost, a "tiszta" rongyot. Kevés olyan helyzet akad ugyanis, amikor egy klinikai tisztaságú laboratóriumban kell kereket cserélni és hát igen, nos az út széle, az szaros, nem is kicsit szaros. Persze, ha éppen munkásruhában (játszósruhában) vagyunk, akkor ez nem gond, de kedvenc gatyánk/ruhánk gyorsan rámehet, ha az olajos aszfaltra hasalunk, amikor az emelési pontot keressük az autó alvázán.
- Emelő. Ezt kiemelem (ha-ha), mert jó gyorsan szopó ágra kerülhetünk (pont, mint a keresztkulcs hiányánál), ha nincs rendes emelőnk, vagy van ugyan, csak nem passzol az autónkhoz. Egy masszívan koszos, rozsdás, beállt emelővel sem jutunk messzire. Szóval az emelőre ugyanaz igaz, mint a pótkerékre, ellenőrizni kell időnként. Nem árt lezsírozni és egy jól záró tasakban tárolni. Csekk. Nagy mázlimra, az enyém rendeben volt és üzemelt, az emelési pontot is megtaláltam, igaz közben vígan térdeltem a trutyiban "szerelő-szönyeg" híjján.
- Lyukas kerék leszed. Naja, itt van még egy "apróság" melós kesztyűk. Semmiségnek tűnik és nem is egy igazán komoly beruházás, mégis mivel én a lakásban felejtettem a szerszámosládában, könyékig szaros lettem, mire befejeztem a műveletet. Sokáig a kocsiban volt, most baromira hiányzott. Hosszabító cső. Nem feltétlenül alapcucc, de rögtön rájön az ember a hasznára, amikor egy géppel meghúzott csavart próbál a keresztkulcsal kilazítani. Két dologra kell mocskosul figyelni. 1. amint megszalad az anya, kezed-lábad (ami a közelben van minden) törik, ha nem készülsz fel rá; 2. ha egy mód van rá, sem elgörbíteni, sem eltörni nem akarod a keresztkulcsot, mert még szükség lehet rá, plusz szintén komoly sérülést okozhat. Szóval, ha nem taposni-tépni-zúzni akarod a csavarkulcsot, akkor cefet jól jön egy hosszabbító cső, ami a kulcsra húzva megnöveli az erőkart.
- Jó, lennt van a kerék tegyük fel a pótkereket. Engem itt az az apró meglepi ért, hogy az a magasság, ami a lapos kerék leszedéséhez még elég volt, az egy jó kerék felrakásához már kevés. Ne feledjük, hogy az új kerék felhelyezésekor, annak teljes egészében passzolnia kell. Nem lóghat bele a kerékjáratba, a fékbetétbe, stb. Ezek a dolgok ugyan triviálisnak tűnnek, de egy "tunning" után komoly meglepetést okozhatnak, ha a pótkerék nem tunningkompatibilis. Szóval felpasszentjuk az ép kereket és rendesen a dobra nyomva elkezdjük behajtani a csavarokat. (na igen, csavarok, itt is vidám és hosszas káromkodásra számíthatunk, ha az új szupernagy, szuperszéles felni anyacsavarjai nem passzolnak a pótkerékhez) Nekem ez természetes, mert gépész középiskolát szenvedtem végig a legszebb tinédzser éveimben, de azért megemelítem, hátha nem mindenki tökig olajosan fejezte be a tanóráit. A csavarokat átellenesen kell felrakni és elöször csak finoman behajtani, majd, ha már mind fennt van, akkor átellenesen rendesen meghúzni őket. Adhatunk neki nyugodtan a keresztkulccsal mint az állat, sem a menetet megszakítani nem tudjuk, sem pedig annyira meghúzni őket puszta kézzel, hogy aztán azokat géppel (amikor remélhetőleg a pótkereket visszacseréltetjük egy újra) kilazítani ne tudják.
- Beng! Nocsak, a pótkerék (hála a sok éves, alapos oda nem figyelésnek) lapos. Fakk... Mondtam, de már be is villant, hogy van egy helyes kis lámpával egybeépített szivargyújtóról működtethető kompresszorom a csomagtartóban (tényleg csak pár ezer forint volt és éjszakai szerelésnél húzott már ki a szarból). Voila! Lassan ugyan, de biztosan kezdte elérni a pótkerék a szükséges guminyomást. Alig 5-6 perc és máris indulásra kész az autó. :)
- Hoppá, könyékig mocskos vagyok. Én nem tudom ki hogy van vele, de nincs gusztusom koszosan a volánhoz ülni. Ezért is van nálam egy kis marmonkanna (két literes lehet talán, asszem desztvíz volt benne valaha) mosakodásra szolgáló vízzel tele. Ez egyébként - családosoknak kötelező - út menti gyors "vécézéskor" is jól jöhet. Esetleg, ha a semmi közepén kifogy az ablakmosó, de a sártól nem látunk ki. Tehát sok felhasználási lehetősége van és nem foglal sok helyet.
- A végére még megjegyzem, hátha valaki nem figyelt (tudom már sokszor vádaskodtam ezzel eleddig is :o) ) az oktatójára. Szóval kb. egy kilométer megtétele után, meg kell állni és újra ráhúzni a pótkerék csavarjaira. Ennyi kell ugyanis, hogy a kerék nagyjából a helyére rázódjon. Ezt persze csak akkor érdemes elkövetni, ha kézzel húztuk meg a csakvarokat, gépi megoldás után fölösleges. Ez semmiségnek tűnik, de azért érdemes rá időt szakítani, ha nem akarjuk, hogy egyszer csak leelőzzön minket a saját kerekünk. :)
Szorri, kicsit hosszúra sikerül, de remélem, hogy egyszer még valaki álldani fogja a nevemet, azért, hogy ezeket az egyszerűnek tűnő apróságokat megemlítettem a kerékcserével kapcsolatban. Elnézést kérek minden Fitti Paldi-tól, hogy ilyen triviumokkal raboltam az idejüket, de félek, többen vannak az olyan egyszerű emberek mint én, akiknek az lesz az első.
Ha valamit kifelejtettem volna, vagy neked is van hasznos tanácsod, esetleg ismered a fáradság és kosz nélküli kerékcsere titkát, akkor ne felejtsd el megosztani velünk az infót! :)
