http://hamburger.blog.hu/2009/03/28/magyar_termekek_1
Hozzászólásnak indult, de olyan hosszúra nyújtottam, hogy inkább ri(Re:)poszt lett belőle. :)
Amire viszont emlékszem, hogy tőlünk nyugatabbra szörnyűek a zöldségek. Persze én sohasem töltöttem egy Németországban, Svájcban, vagy Ausztriában annyi időt, hogy piacokra, vagy nagykerekbe is eljuthassak, a sima bolt (Spar, Plus), az viszont borzalmas volt. Vízízű. Egy tipikus nyugati paradicsom külsőre szép, kerek; színe: baromi érett, piros vagyok egyél meg típusú, ízre viszont semmi. Mintha egy adag kerek, piros, enyhén rágós adag vizet vettem volna magamhoz. A többi zőccség dettó.
Én hülye, meg még csodálkoztam, hogy miért nem "találták" fel más országban is a lecsót. Hát persze, ha nekem is ilyen ízetlen cuccokból kéne "zöldség" alapú ételt főznöm én sem enném meg. Na meg a hagyma. Habár a közelünkben még kapni rendes hagymát, de távolabb, pl. az USA-ában, vagy a britteknél kritikán aluli pici, ízetlen valami az, amit hagymának csúfolnak. Nem is csoda, hogy Keith Floyd is mindig valami "különleges" hagymaféleségeket ajánlott az ételeibe. Nem is tudom, hogy hogyan lehet egyáltalán rendes kaját főzni egy öklömnyi méretű, büdös, csípős főzőhagyma nélkül?! :)
A péksütiük viszont tényleg nagyságrendekkel jobb, mint itthon a tömeggyártott kívül hély-belül semmi típus. Meg tetszett az a falatka kis zsemle, ilyen félzsemle. :)
Felvágottat a franciáknál ettem olyat, hogy az 5*-os étteremben, beharangozva, hogy húúú, ettől leszívom magam... Hát nem tudom, hogy megvan-e az a Mr. Bean rész, amikor szülinapja van és étterembe megy és azt a borzalmas vagdaltat (vagy fasírtot, vagy milyen cucc volt az) szanaszét pakolja mindenhová (szomszéd asztalnál ülő nő táskája, sótartó, pincér gatyája, vajastányér alá, jut belőle mindenhova :) ), csak ne kelljen megennie, mert rosszul van tőle. Nos, ilyen volt az a francia húde hús is. Teleraktam vele a környéket. :) Nem volt sem romlott, sem ilyesmi, mert volt akinek ízlett, csak én nem voltam annak a halmaznak az eleme. :) A "sógorék" 'weis wurst'-je (vagy a németeknél is van? Munich-ben van, az tuti), na az nagyon finom, más ízvilág, mint a mi hurkánk ez tény, de nekem az nagyon bejött. Néha találni itthon is a nagyobb bótokban, persze nem teljesen az a minőség, de azért kóstolónak megteszi.
Tejtermék ügyben a totális megdöbbenés volt a részem. Igazából soha nem értettem, hogy mit zabálnak annyira a "nyugatiak" a joghurton!? Folyós is, cukros is, olyan izé, műanyag ízű (persze most már tudom). Naja, mármint a Danone, meg jórészt a többi Mo.-n kapható szar. Insbruck-ban esett meg talán velem az az eset, amikor csúnyán lekéstem a reggelit, de már indult a busz, úgyhogy csap bespuriztam a hidegkonyhához és felkaptam valami zárható, műanyag dobozkában lévő cuccot és egy olyan minizsömit. Életem legfínomabb joghurtját rejtette az edény, mint az később kiderült. Házi joghurt, azaz sima, mezei tejtermék volt gyümölcsökkel beízesítve. De, hát olyan jó volt, hogy nehezen találok rá szavakat. Mindenesetre kb. a szöges ellentéte az itthoni löttyöknek. Sűrű, cukormentes, tele gyümölcsel és masszív krémes állagú. Mind illatra, mind ízre a toppon. Akkor tanultam meg, hogy mit is takar igazából a joghurt szó. Még pár napig abban a szállodában laktunk, hát egyfolytában azt reggeliztem. :) Itthon talán a Müller féle, az ami a leginkább hasonlít rá (nem is véletlenül ugyebár), de persze a tartósítószarok miatt, azért messze elmarad az élménytől.
Szó, mi szó, emlékszem én valakire, aki nagyon dícsérte a saját főzésű lecsónkat és a messzi nyugatról érkezett. :) A kint tapasztaltak alapján viszont már nem csodálkozom rajta, mert a miénkben rendes ízes paradicsom, zöldpaprika és tisztességes hagyma van, valamint jó adag, fínom őrölt pirospaprika. :)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
