Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Arcosok Klubja

2008.11.24. 01:49

 Fight Club.(1999, rend.: David Fincher, könyv: Chuck Palahniuk, Edward Norton, Brad Pitt) Most megy a tévében. Érdekes egy darab. Felkavaró, provokatív, brutális, gondolatébresztő. Sok dolog olyan benne, mintha ez már nekem is eszembe jutott volna, de nem mertem megtenni. Most akkor antiszociális vagyok? Vagy egy skizofrén elmebeteg? Nem, nem hinném. Valami, ami átjött a filmből az az, hogy igenis vannak emberek, akik ki akarnak törni a hétköznapok unalmas, egyhangú monotóniájából, a robotból. (egyhangú monotónia, pff, ez mekkora szóhalmozás, de tetszik) Az egész zavaros és beteges, de mégis van benne értelem és rendszer. Apa töprengő nyúltagya vagyok.

 Kérdés: Jó az, ha megértem? Az a normális, ha értem, ha átlátom és néhol azonosulni is tudnék vele, vagy ha elutasítom, hiszen egy beteg elme, skizoid szörnyűségeit mutatja be? Normális, persze a szokásos kérdés, mi a normális? Normális-e egyáltalán bárki? Hivatalos források szerint (tehát a nem normális orvosok megállapításai alapján) a normális ember, csak ideál. Mert kell egy ilyen elérhetetlen ideál, amiért érdemes teperni. Egy egész életen át pedig amúgy is elérhetetlen. Maximum egy adott időpillanatban, egy rövid időre, egy életszakaszra, egy hétre, egy hónapra, egy pár évre, de örökre biztosan nem. Ha lehetne, már nem is lenne ideál, már nem is lenne olyan érdekes, olyan távoli, hogy érdemes legyen érte küzdeni. Persze vannak olyanok, akik annak tűnnek, kívülről nézve, de úgysem az számít. A külvilág felé amúgy is mindenki csak egy maszkot mutat, egy álca, egy kép, amit szeretnénk, ha látnának, amilyennek akarjuk, hogy gondoljanak minket mások. Nem rossz ez, de ez van, ez ilyen (ez nem köszön :o) ), ezt kell szeretni. Normálisnak látszani tehát lehet és talán aki annak érzi magát, az időről, időre az is. Kiegyensúlyozottság, azt mondják. Lelki béke, az mondják. Meg persze vidámság, jó közérzet, jó egészség (csak az legyen, meg térerő :-P ) Apa bipoláris tudatzavara vagyok.

 Vége a filmnek, na tessék miattatok lemaradtam a végéről. "Apa mardosó féltékenysége vagyok." Mindezek ellenére, vagy éppen ezért, egy csomó ember van a környezetemben akiknek tetszik ez a film. Jobbára olyanoknak, akik értik is és nem csak úgy végignézik. Akkor ők is betegek, mint én? Vagy van ez annyira jó film, hogy a mélyebb tartalmán túl is élvezhető mozi? Apa kóros elmeállapota vagyok. Nehéz téma ez úgy egyébként is, de a film miatt adja magát. Nem hinném, hogy most fogom megfejteni. Nem gondolom, hogy választ találok a kérdésekre, ha vannak válaszok egyáltalán. Maszkot viselünk mindannyian, arcok vagyunk a külvilág felé. Ez itt az Arcosok klubja.

 Kíváncsi lennék úgy egyébként, hogy a film megálmodói, a könyv írója, mit akartak elérni a művel? Szívesen elbeszélgetnék velük. Mi lehetett a cél: pusztán a szórakoztatás, az elgondolkodtatás, vagy változtatni is akartak valamin? Vajon cél volt-e, hogy felnyissák a szemünket, vagy ez csak valami nem kívánt mellékhatás? (ezek tekintetében kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét, vagy filmkritikusát) Kész a teám. Boldogok a lelki szegények... Ja, néha irigylem is őket. Persze már önmagában az, hogy irigyelhetem, feltételezi ezt, hogy képes vagyok felfogni nekik miért jobb, azaz marad az irígység és persze a tudat, hogy milyen jó mégis, hogy nem vagyok olyan. Különben ki irkálna össze minden hülyeséget nektek? :) Apa gépelő ujja vagyok.

 Érdekes film, mindig összezavar. Ahányszor látom csak kérdéseket szül bennem. Válaszokat nem. Persze az, hogy én azért nem robbantanék fel egy csomó irodaházat pusztán, hogy igazoljam egyes állításaimat, azért valamiféle válasz. Annyira antiszociális, pszichopata, elmebeteg állat még nem vagyok. Ez azért megnyugtató. Képes lennék rá, de mégsem akarok üvegtornyokat felrobbantani, ez mindenféleképpen megnyugtató. :) Tehát nem vagyok súlyosan skizofrén idióta, de ha mindig megérint a film amikor látom, akkor nem vagyok normális sem. Nem értem még el ezt a testi és szellemi nirvánát. Maradt egy toposz amit tovább kergethetek. De én legalább belátom magamról, hogy nem vagyok normális és ez nem is zavar. Vajon boldogok azok, akik normálisnak hiszik magukat? Apa középfülgyulladása vagyok.

Az ő neve Robert Polsen.

Én álmodom Tyler-t, vagy ő álmodik engem?

 

IMDb: http://www.imdb.com/title/tt0137523/

A bejegyzés trackback címe:

https://politoxi.blog.hu/api/trackback/id/tr39785260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Na, hogy mi a normális.. Ami társadalmilag elfogadott (nagy általánosságban, nem a szűk környezetünk által, olykor persze a közös halmaza ezeknek szinte egybeesik). Társadalmi normák, azok valahol a történelem által kialakult elfogadott viselkedésmódokat tartalmazzák, mint pl. a hétparancsolat, vagy egyszerűen az, hogy felöltözve menjünk ki az utcára (mármint már ahol, mert pl. Afrikában ez sem elvárt mindenütt). És ugye emiatt alakult ki a jogi norma is, ami mint szabályozó is jelen van. Bár ezt ezt jobban leírják itt: hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1rsadalmi_norma
És hogy mi a helyes, azt sztem életünk végéig tanuljuk. Meg különbenis változik szép lassan, meg helyileg is eltér.. nehogymá olyan könnyű dolgunk legyen :)
De sztem ez nem maszk, csak törekvés a jóra, az elfogadottra. Teszemazt ha nem borítom az asztalt az ügyintézőre, mert ideges vagyok.. és viselkedem az elvártak szerint.. az miért lenne maszk?
A film célja sztem pont a kérdések feltétele volt. Ahol nem ad válaszokat, csak egy választ tudunk, hogy ledöbbenünk a végére, de nagyon :) Hogy az ember agya mikre képes. Ijesztő.
Melleleg, bár nem ebbőla filmből: "Hol a tűzőgépen? A kicsi, piros tűzőgépem? Az enyém."
Nos igen... Ez ilyen, ez nem köszön (mármint a film).

Normálisság: Elébb Bölcs Hozzászóló rávilágított a normálisság objektív voltára, társadalom, miegymás, de sztem a Bro nem is ezen gondolkozott, csak ezt írta. T.i. nem lehet semmilyennek sem "lenni". Mindig vagy épp valamilyen, ami mindenből következik, ami előtte volt, és alakul és épp valami mássá. Nem érdemes snapshot-okban gondolkozni. Ha pl. ez nekem akkor vetődik fel, mikor alkoholmérgezetten nőnek öltözve táncoltam a Capella kamionon, akkor arra kellett volna jutnom, hogy alkoholista buzi vagyok. Pedig nem. Csak abban az állapotban épp jól esett. ÷]

Szóval normálisnak lenni helyett a "normálisabbá válni" volt a kérdés. Az pedig sok változós. Ott a maszk dolog. Nem jó az asztal borigatós példa, mert az inkább a gondolat avagy érzelem vezéreltség kérdése. A következmények figyelembevétele, vagy figyelmen kívül hagyása egy tett előtt. A maszkviselés meg alap IQ 100 felett, társadalmi környezetben. De ezt a szociológusok már jobban kifejtették. Nem véletlen működnek szarul a "nyugati" társadalmak... ÷]

Az egész film egy nagy szemfelnyitás, inkább az előadásmód (a tudathasadásos forma) az, ami trükkös benne. Biztos, hogy eleve ez volt a célja.

BTW én annyira nem döbbentem meg, hogy az ember agya mikre képes, sokkal inkább, hogy milyen sokan nem képesek használni semmire. ÷] Viszont az ember agya védekezik. Mert önmagában okos. ÷] Eszembe jutott pl. amikor a Fánk-elméletet eszeltük ki Skuloval, és épp "furcsa" tudatállapotban voltunk. Mindenféle rásegítés nélkül. Annyira nyitott voltam épp, hogy megpróbáltam elképzelni a végtelent, és sokkal többre jutottam, mint ha általában hétköznap csináltam volna ugyanezt. A végére kezdtem is megzakkanni, de az agyam leblokkolt, mielőtt komolyabb károkat okoztam volna benne. Asszem egy ideig csak röhögcsélni bírtam utána. ÷]

(mellesleg elmebetegségekben járatos körökben nem illik összekeverni a skizofréniát a többszörös személyiséggel, szal ne skizózzá itt nekem! ÷p)

Én minden kérdésre tudom a választ, amit felvet a film, csak túl bonyolult, hogy el lehessen mondani. Amikor megpróbálom, mindig rádöbbenek, hogy annyira szövevényes a dolog, hogy a beszélt nyelv linearitása miatt nem tudom összefoglalni. Túl szövevényes a megoldás. Még könyvet sem lehetne írni róla, mert az is túl egyszerű forma. De érzem a megoldást. ÷] Részleteket szoktam közölni is belőle, de azok mindig csak kiragadott egyszerűsítések. Mindig van ezer másik nézőpont, és más megközelítés, ami ugyanolyan fontos.

(Ebben rejlik a retorika lényege is. Csak ügyesen kell nézőpontot választani... ÷] Épp ezért csakis Saint-Exupérynézőpontjával tudok azonosulni, miszereint ne próbáld meg szavakkal kifejezni, amit érzel, mert a szó nem jelent, csak jelöl. Másvalakinek mást jelentenek ugyanazok a szavak, így nem fogják megérteni, amit közölni akarsz.)

"A bolodogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa" mai nyelvre fordítva: A lelki szegények sokkal gyakrabban bírnak igazán boldogok lenni, mert sokkal egyszerűbb hálón mozognak. Úgy értem az ő lelkivilágukban sokkal kevesebb a fent említett szövevényes összefüggés. Megeszi a sütit, és boldog, mert finom. Rámosolyog valaki, és boldog. Nem aggódik, hogy kirohad-e a bele, vagy rákos lesz-e az aspartamtól, meg az E500-tól. Nem jár a tudatalattia, hogy miféle intrika részeként mosolyogtak rá, és hogy hazug mosoly-e, vagy hogy mit akar vele elérni a mosolygó... De ez a fajta "naívság" egész jól elsajátítható, és élvezhető, csak tudni kell, mikor szabad, és mikor nem szabad "használni"... (és nem összetévesztendő a közönnyel). De ez asszem velejár az életbölcsességgel. ÷]

Na jó, befejezem, "ez nem is az én irodám!" ÷] majd blogolok, ha rámjön. ÷]
Zseti: Naugyemegmondtam, hogy meg fogja mondani. :)

Szóval, igen, nem a társadalmi normákra gondoltam a normális alatt, de tény, hogy a társadalom szabályainak betartása összefügg, ha nem is közvetlenül a "normális" értelmezéséhez. Igen leegyszerűsítve a dolgot: alapvetően ahhoz, hogy úgy általában véve a társadalom normálisnak tekintsen, be kell tartani az adott társadalomra vonatkozó (itt jönnek be a különböző embercsoportok, egymástól akár gyökeresen is eltérő viselkedésformái) szabályokat, azaz normákat. Hopp. Nem is véletlenül származik a normális szó, a normából. Putty. Én a patológiailag értelmezett, elmekórtani értelemben vizsgált normalitásra gondoltam. Tény, hogy azért elég jelentős áthallások vannak a agyilag kóros esetek és a deviáns magatartásformák között. (Amennyiben Deviancia alatt a társadalom normáitól való eltérést értjük. Márpedig azt értjük.)

Hami: Naja, a fánkelmélet kidolgozása súlyos, maradandó károkat okozott a rekeszizmainkban. :) Azonban agyunk, hála a tervezőnek nem volt képes teljes egészében feldolgozni az általunk kidolgozott eredményeket.

Mellesleg ki mondta, hogy járatos vagyok az elmebetegségekben?! Brrrr. Putty. Maximum, ha 2-3-ban vagyok járatos, a többiről, még egyenlőre csak hallottam. :P :o)

"De ez a fajta "naívság" egész jól elsajátítható, és élvezhető, csak tudni kell, mikor szabad, és mikor nem szabad "használni"... " - Na, ez már egy maszk, vagy több. Mindenesetre én meg vettem egy kötöttet, az meg sapka. :P :o)

Zseti, ne értsd félre, nem leoltva lettél, csak a helyére illesztve. Szóval, nem bántásiból. :)
Én vagyok a megmondó ember... ÷D

Az elmekórtani normalitás az meg megint más. Meg azt inkább úgy mondják, egészséges. ÷] Mindenesetre nem vagyunk normálisak, de azt anyu már megmondta előre... ÷D anyu zizzent agytekervénye vagyok... ÷]

Annak azért nagyon örültem, amikor kiderült a fánkelméletről, hogy tényleg úgy van. A Hawking bácsi is megmondta.

Házi feladat: wikipedián utánanézni a skizofréniának, az egy igen érdekes betegség.

Na már megin a hülye példák a maszkra rovatunk... Nem, az a fajta hozzáállás a dolgokhoz egy idő után, hogy elkezdesz szarni egy jó dolog körülményeire, és teljességében élvezni azt nem hiszem, hogy azt jelenti, hogy mit mutatsz kifelé az embereknek. Eleve saját magadra vonatkozó dologról beszéltem, tehát semmi köze a kettőnek egymáshoz... ÷pbpbpbp (De ha van horgoltban is, egy pirosat kérek! ÷] )
Nem, nem értem félre :)

Jééé, akkor mostmár tudom, hogy a skizofrénia nem azonos a disszociatív személyiségzavarral.

és mostmár tudom, mi a maszk:) Szóval: "Te vagy a tükör, én a maszk" (Kortársak)

m is a kérdés? :)

"A" kérdés? Nem is egy kérdés volt, egy jó csomó. :P Fentebb olvashatóak. Egyébként a kérdés jórészt a véleményetek volt a filmről és a benne felbukkanó társadalmi és psichológia, illetve szociálpsichológiai témákról szólt.

Hahó! Többiek, olvasóim! Zsetin és Hami kívül másnak nincs véleménye a témáról? Nem hinném. Tessék megnyilatkozni. Addig nem megyünk tovább. Kori? Maja? Peti? Tudom, hogy láttátok a filmet és azt is tudom, hogy nem csak úgy "végignéztétek".

Addig nem megyünk tovább, amíg meg nem ismerem a véleményeteket a feltett kérdésekkel kapcsolatban. :P :)
Én olyan régen láttam a filmet, hogy nem nagyon tudok hozzászólni. Attól nem is beszélve, hogy elbóbiskoltam félúton és nehéz elválasztanom, mit álmodtam és mit láttam valójában.

Talán meg kellene néznem mégegyszer.

Egyébként Rami snapshotos elmélete felvet egy érdekes kérdést: nem kellene akkor a filmet is a lehető legtöbb állapotban megnézni, hogy megfelelő képet alkothass róla? Ha nem vagy konstans valamilyen (vagy legalábbis lassan változó), akkor tanácsos lenne, nem? Amikor a Capella kamionon roptad, meg kellett volna nézned a filmet, meg amikor a D6-okat hajigáltad valami karakterlap felett, akkor is, meg amikor a vonaton állva bamulod az elsuhanó fákat, meg amikor a biológiát segíted nemes erőfeszítéssel a vécén ülve.
Tökéletesen igazad van, Maja, amennyire lehetőség van ilyesmire, érdemes is megtenni. A Kishercegről sem véletlen mondják, hogy érdemes az embernek minden korszakában elolvasnia egyszer, mert mindig mást jelent. Ne mondd már, hogy nem volt még olyan film, ami elég jó volt ahhoz, hogy sokévvel később megnézted, és máshogy "jött le"! ÷]

Bár ritka az olyan film, amit nem egy hangulatra írnak, és lehet vidáman, és depisen is élvezni...
Jut eszembe az "én álmodom Tylert, vagy..." problémára már én is rákérdeztem a régi blogomban, miszerint vajon én vagyok-e a gonoszabbik énem. ÷]
én láttam a filmet egyszer, de nem hagyott mély nyomot bennem, mint pl. az amerikai história x.
bocsi de nem nagyon tudok most kommentelni, egy csomó idő volt végigolvasni a tieteket, és nem is mindig értettem :D
Teker: "Nem gondoltam volna, hogy valaha valakinek ezt mondom, de..." ;-]
és milyen jól látja :D
lehet nem éjfélkor kéne kommentelnem, épp miután a Tom hazament innen ;)
Holnap folytatlak, most ledöglöm. Aludni kell, mondá a Quimby.
@a.anami: Szia! Jó olvasgatást és kommentelést kívánok neked és Üdv, nálam! :)
A film jó, sőt nagyon jó, de szerintem a fő a célja itt is a pénz. Eladható és ez a lényeg. Mikor a film bemutatásra került először Amerikában, sorra alakúltak a hasonló clubbok, és megugrott az erőszakos büncselekmények száma is. Veszélyes, mert az ifjúságra olyan hatással van ami rombolhat. Sajnos nem mindeki úgy tudja értelmezni, hogy ez egy érdekes személyiség bemutatása, hanem megpróbál azonosulni vele. Engem a film hangulata a született gyilkosokra emlékeztet és annak is ismertek a következményei. Óriási felelősége van a rendezőknek, hisz filmeik hatására lehet jobb vagy rosszabb a nézők mentalitása, persze csak a befolyásolhatóknak, de sajnos az ilyenekből sok van. Tehát a film szerintem nagyon jó de veszélyes csak felnőtt, pszihológus, és jogász kiséretében nézhető:)))))
süti beállítások módosítása